T-Systems

 

Szűrők törlése

Archívum

Tractatus

„Az állam tehát, amelynek üdve valakinek lelkiismeretétől függ, s amelynek ügyei csak akkor gondozhatók kellően, ha ez ügyek intézői lelkiismeretesen akarnak cselekedni, egyáltalán nem lesz állandó. Hogy fennmaradhasson, közügyeit úgy kell elrendezni, hogy intézőik, akár az ész, akár az indulat vezeti őket, ne is juthassanak abba a helyzetbe, hogy lelkiismeretlenek legyenek, vagy rosszul cselekedjenek. Az állam biztonsága szempontjából nem is lényeges, milyen érzület készteti az embereket a dolgok helyes intézésére; a fontos az, hogy helyesen intézzék őket.”

Ez egy vendégbejegyzés volt. Nem én írtam tehát, hanem Benedictus Spinoza 1677-ben.        

Ki van téve

„Informatikai kitettség”. A Figyelő legújabb számában (március 26.) találkoztam ezzel a kifejezéssel. „Az okozható kár mértéke az informatikával exponenciálisan megnőtt” - írják. „…A felkészületlen vagy rosszindulatú alkalmazottak egyéni hibái, visszaélései egyre inkább sebezhetővé… tették a pénzintézeteket”.

Ez minden bizonnyal igaz. Ugyanakkor attól tartok, az „informatikai kitettség” az említett jelenségnél, a „felkészületlen vagy rosszindulatú alkalmazottak egyéni hibáinál, visszaéléseinél” jóval tágabban értelmezendő jelenség és probléma. Nem csak alkalmazottakról, hibákról és visszaélésekről van szó, hanem egy sor más, az előbbieknél fontosabb gazdasági, intézményi, magatartásbeli változásról, amelyeket a technológiai fejlődés hozott magával, és amelyeket - a jelek szerint - egyelőre csak mérsékelt sikerrel tudunk megérteni és kezelni.         

Egy programról

Pár héttel ezelőtt meghívást kaptam a KPMG-BME Akadémiától. A Harvard Business Review magyar kiadásában egy cikk jelent meg egyes kiemelkedően sikeres vállalatok humánpolitikájáról - a feladat az volt, hogy mondjam el a véleményem róla, majd vezessem az ezt követő vitát. A közönség élénk érdeklődést mutatott, ami nem csoda, hiszen a gazdasági válság miatt megkezdődtek a létszámcsökkentési akciók, megindultak az elbocsátások.

A rendezvény után odalépett hozzám Tomka János, az Akadémia vezetője, és László József, a folyóirat tanácsadója. Azt javasolták, hogy csináljunk egy előadássorozatot „A Biblia és a menedzsment” címmel. Ne Budapest legyen a helyszín, hanem vigyük el a programot egy vidéki városba, Tatabányára, az ottani Modern Üzleti Tudományok Főiskolája már fel is ajánlotta a segítségét. Vázolták az elképzelésüket, én pedig beleegyeztem, mert érdekesnek és izgalmasnak találtam a feladatot.

Tomka Jánossal öt témát választottunk ki: (1) vezetői szerepek; (2) változás és válság; (3) vezetői felelősség; (4) tudás és tehetség; (5) hatalom és befolyásolás. Az időkeret adott: a foglalkozások kéthetente délután négy órakor kezdődnek, nekünk körülbelül egy óránk van az előadásra, utána beszélgetés és vita következik, a közönség érdeklődésétől függően. Az előadásokat filmre vesszük, a tervek szerint multimédiás ismeretterjesztő sorozat lesz belőlük.

Az én feladatom az lesz, hogy az előadások első felében felvezessem az adott témát úgy, ahogy az a mai, modern környezetben megjelenik. A második részben János egy-egy bibliai példát mutat be és elemez. E példáknak, példázatoknak persze fontos etikai üzenetei is vannak, de a többségük „technikai” szempontból is érdekes. A legizgalmasabb kérdés: mit üzennek ezek a több ezer éves történetek a mának? Mit lehet belőlük tanulni?

A program összeállt, tegnap sajtótájékoztatót is tartottunk. Az első foglalkozás április 8-án lesz.        

A leltár kedvéért
Újabb példák az offshore outsourcing gyűjteményembe. (1) Az IBM különböző központjaiból újabb állásokat telepít át Indiába. (2) A nagy telefontársaságok egy része hálózata üzemeltetését berendezésgyártó cégeknek adja át. A menedzselt hálózati szolgáltatások piaca az öt évvel ezelőtti ötmilliárd dollárról 15-20 milliárdra nőtt. Az ösztönző mindkét esetben a költségcsökkentés.         
e-Egészség

Az akciótanulási kurzus halad előre. Az indító foglalkozásokon túl vagyunk, most az önálló munka szakasza következik, aztán az előrehaladási jelentések jönnek. Időnként bejön hozzám egy-egy hallgató megbeszélni egy ötletet, elképzelést.

Az egyik projekt az egészségügyhöz kapcsolódik. Arról szól, miként lehetne növelni egyes technikai eszközök népszerűségét az orvosok körében. Közben olvasom: Az USÁ-ban a gyakorló orvosok mindösszesen 13%-a használ valamilyen elektronikus egészségügyi nyilvántartási rendszert, és csak 4%-ukról mondható el, hogy valamilyen fejlettebb, sokféle funkcióval rendelkező, intelligens alkalmazással dolgozik. A többiek egyelőre maradnak a jó öreg papírnál.

A kormányzat most megpróbál változtatni ezen a helyzeten. A Kongresszus által februárban megszavazott gazdaságélénkítő csomag 787 milliárd dollárjából állítólag 20 milliárd erre a célra, vagyis egészségügyi információs technológiára megy majd. Ha jól értem az elképzelést, azok az orvosok, akik elektronikus nyilvántartásra térnek át, több mint 40.000 dolláros támogatásra számíthatnak. Jól járhatnak az áttérő kórházak is. Akik 2015-ig nem lépnek, büntetést kaphatnak, legyenek akár magánorvosok, akár kórházak. A pontos eljárásmód még nem ismeretes.

A támogatást valószínűleg azt kaphatja majd meg, aki megfelelő módon igazolni tudja valamilyen regisztrált egészségügyi rendszer „értelmes” (meaningful) használatát. Egyesek szerint a pénz kevés lesz az áttérés ösztönzéséhez, mivel a költségek magasak.         

Kellék

Pest Színház: A kellékes. Egy ember, akinek az a dolga, hogy ne lehessen észrevenni. Ha észreveszik, baj van: valami hiányzik, egy pisztoly, egy kés, egy koponya; a színész érte nyúlna, de nincs ott. Ma este viszont ez az ember, a kellékes a főszereplő. Belép a színpadra, kinéz a nézőtérre… és az tele van. Vagy üres, de ő azt hiszi, hogy tele van. Vagy szeretné, ha tele lenne, és végre mindenki őt nézné, vele foglalkozna.

Beszélni akar az emberekkel, azokkal, akiket ő lát a díszletek mögül, de azok nem látják őt, sokan talán azt sem tudják, hogy létezik. Meg akarja magát mutatni. Szeretné, ha szeretnék. Mesélni akar a színházról, és a saját életéről is, persze. Másfél órát mesél. Valamikor színésznek készült, játszott is egy-két aprócska szerepet, de kiderült, hogy ez nem neki való. Pedig tud játszani, de talán túl komolyan vette az egészet, izgult, lámpalázas volt, lebénult. Most anekdotázik, parodizál, filozofál.

Ziccer darab, ziccer szerep. Óvatos egyensúlyozást kíván. Az ilyesmit könnyű elrontani: túl sok vicc, túl sok személyes kesergés... A Pesti és benne Kern András ügyesen egyensúlyoz, értő kézzel adagol.          

Nyugi!

Korunk párbeszédje a Business Weekben (március 23.). A lap riportere, Maria Bartiromo Byron Dorgant faggatja. Az észak-dakotai szenátor John McCain republikánus kollegájával karöltve javaslatot tett egy, a pénzügyi krízis okainak feltárásával megbízandó különleges szenátusi bizottság felállítására.

„Őszinte tisztelettel kérdezem - veti fel Bartiromo - valóban elég jól ismeri a Kongresszus a pénzügyi rendszert és a szóban forgó komplex pénzügyi instrumentumokat, hogy elvégezzen egy ilyen vizsgálatot?”

„A kérdés jogos” - érkezik a válasz. „ De azt is megkérdezhetjük, vajon az ország legnagyobb és legkifinomultabb bankárjai talán eleget tudnak ezekről az instrumentumokról? A jelek szerint nem.”

Ez így nagyon megnyugtató.          

Találkozás

Egy cikk tervét forgatva a fejemben nekiláttam anyagot gyűjteni a cloud computingról. Eközben itt az iskolában témát kerestünk hallgatói egyéni tanuláshoz, ami lényegében az egyik tantárgy tanulmányírással való kiváltását jelenti, tanári felügyelet mellett. A múlt héten meg is állapodtunk: a romboló (disruptive) innovációkkal fogunk foglalkozni.

Új példák után nézelődve akadt a kezemben Clive Thompson cikke a netbookokról, amit a Wired magazinban publikált. A cikk felénél tartva rájöttem, hogy a két téma - a romboló innováció és a cloud computing -összetalálkozik.

Thompson összefoglalja a kis laptopokot történetét. Mary Lou Jepsen, foglalkozására nézve LCD képernyők tervezője 2005-ben kitalálja a „laptopot minden gyereknek” programot. Az elképzelést felkarolja Nicholas Negroponte, az MIT neves professzora. A lényeg. egyszerű, de internetképes, áldatlan állapotok között is működni tudó, 100 dollár körüli árú gépet kellene konstruálni, amit az elmaradott országok kormányai tömegével osztogathatnának az iskoláskorú gyerekeknek. Tajvani cégek nekiállnak a fejlesztésnek, és a kis gépek meg is születnek. A piaci siker sem várat sokáig magára.

Kiderült viszont, hogy a masinát nem az elmaradott országok szegényei veszik, hanem derék középosztálybeli európai és amerikai polgárok. „Disruption” történet ez, ami alaposan felforgatja a PC ipart - mondja Clive Thompson, és ebben valószínűleg igaza van. De mond mást is: a netbook az egyik bizonyíték a cloud-koncepció életképességére. „A cloud-farok kezdi csóválni a harver-kutyát” - állítja, miközben azon morfondírozik: mit szokott csinálni a számítógépével, amihez nem elég egy böngésző. A válasz: gyakorlatilag semmit.           

Halad
A válság halad a maga útján. Eddig főleg a visszavágásokról jöttek hírek, most egyre többet hallok és olvasok a növekedési lehetőségek kereséséről. Két tipikus irány (az előző válság alatt és után is gyakran találkozhattunk velük): (1) behatolás a többiek vadászterületére; (2) más cégek felvásárlása. Az előbbire most a Cisco szerverpiaci megjelenése szolgáltat példát, az utóbbira a felröppent hír az IBM és a Sun tárgyalásairól. Az mindenesetre látható, hogy a Sun árfolyama hirtelen megugrott, ahogy az már ilyen esetekben lenni szokott.        
Atlantisz

39 lépcső a Madách Színházban. Amit látunk, tulajdonképpen nem színielőadás, hanem valamiféle varieté: lazán egymáshoz kapcsolt jelenetek sorozata. A történetnek nincs jelentősége, bár valamiféle krimiről van szó, egy közepesre sikeredett Hitchcock-film dereng a háttérben. A rendezés és a játék poénra utazik, a pillanat poénjára. A cél az, hogy a közönség időnként nevessen egyet, amit az engedelmesen meg is tesz, bár nincs mindig min. Az egyik pillanatban még az is eszembe ötlött, hogy na most dal és tánc is lesz - és lőn. Kiszólások, beszólások, néha szellemes vetítések a háttérben. Izgalom nulla, a vége, minden normális krimi csúcspontja, teljesen kidolgozatlan. Na gyerekek, mára ennyit, menjetek haza, mindjárt kilenc óra.

Lehetne még ezt fokozni, nekem is lenne néhány ötletem, például ki kellene venni a széksorokat, nagy, kerek asztalokat tenni a helyükre, vacsorát felszolgálni, a végén egy pohár pezsgővel. A háttérben reklámok úszkálhatnának. Lehetne vetélkedő, valami sorsolás, aki nyer, elénekelhetne a színpadon egy dalt, azt, ami éppen eszébe jut. 

Emberek, álljunk meg egy pillanatra itt, az Oktogon és az Emke között. Ezeken a deszkákon láttam… Na, nem is sorolom, kiket és miket láttam ezeken a deszkákon. Egy kultúra süllyedt el itt. Néhol még kilátszik belőle valami, egy bögre füle, egy repedezett oszlopfő. Némó kapitány, ha erre búvárkodik, készítheti az éles kődarabot, hogy felkarcolja vele a sziklára a mellette úszkáló Arronax professzornak: Atlantisz.        

1 - 10 / 20 eredmény megjelenítése.
Tételek oldalanként
Oldal of 2