T-Systems

 

Szűrők törlése

Archívum

Álmaimnak hímpora
Színház: Az üvegcipő Molnár Ferenctől (pár napja emlegettem) az Örkény Színházban. Keserű komédia ez: ki lesz itt boldog öt-tíz év múlva? Az érzelem legyőzi a józan észt, a pillanat győzedelmeskedik a távlatok felett. A kis cselédlány kitartó szorgalommal, varázslattal, fondorlattal, botránnyal, zsarolással meg persze őszinte, gyermeki vonzalommal megszerzi magának az öregedő asztalost, elhalássza Adél, a panziósnő orra elől, pedig Siposhoz inkább Adél illene; Adél tudja is ezt, ő megpróbálja a fejét használni, de nincs hozzá partner, közben pedig ő is a hozzá nem illő ötvöslegénybe szerelmes. Keserű tündérjáték, kényes egyensúly egy könnyű komédia és egy csehovi dráma között. Ez az egyensúlyozás jellemző a rendezésre is, hol erre kanyarodunk, hol arra. Láttam már néhányszor Az üvegcipőt; itt az Örkényben keserűen játsszák, hisztériával, neurózissal, freudi felhangokkal. Mi lesz ebből a kislányból, mi lesz ezekből a kapcsolatokból, tényleg, ki lesz itt boldog öt-tíz év múlva?        
Tarka tudomány

“In a country where money is respected, Wall Street’s leaders used to have our respect. They had our tust. They were believed to be a font of wisdom, at least on economic matters. Times have changed. Gone is the respect and trust. …Most Americans believe that Wall Streeters are more likely to put their interest ahead of those of the rest of the country, dressing it up in as fancy language as necessary” - írta 2008. október 27-én Joseph Stiglitz a Time magazinban.

“The guiding principle, that a policy of freedom for the individual is the oly truly progressive policy, remains as true to-day as it was in the nineteenth century” - írta 1944-ben Friedrich August von Hayek. Mindketten megkapták a Nobel-díjat.   

Felhő

A Microsoft egyre határozottabb lépést tesz a cloud computing irányába. Minden bizonnyal a redmontiakról érkező friss híreknek köszönhető, hogy egyre több írás jelenik meg a témáról, lásd például a friss The Economist mellékletét. A Financial Times-olvasom: az IDC szerint jelenleg az IT költségvetéséknek körülbelül négy százalékát fordítják a cloud computingot támogató üzleti alkalmazásokra, infrastruktúrára, szerverekre és tárolókra.

Sok érdekes kérdés van itt, soroljunk fel közülük néhányat:

(1) A cloud computing lenne az a bizonyos „next big thing”, ami újra lendületet ad az ITC iparnak?

(2) Milyen közgazdasági sajátosságokat mutat a cloud computing (tőkeigény, belépési korlátok, skálagazdaságosság, érvényesül-e valamiféle hálózati hatás, stb.)

(3) Mekkora a monopolizálódás veszélye, hány cég fogja uralni a „felhőt”?

(4) Milyen profitra számíthatnak a cloud computingban érdekelt vállalatok? Hogyan oszlik meg a nyereség a különböző szolgáltatók között?

(5) Hová települnek majd a nagy adatközpontok (tudjuk, hogy sok energia kell, száraz, hideg levegő, megfelelő személyzet, kapcsolati infrastruktúra, biztonság…)? Milyen hatással lesz a cloud computing a vállalati informatikai részlegekre és költségvetésekre?

(6) Milyen árazási és mérési rendszereket fognak használni a szolgáltatók?

(7) Mi lesz az adatbiztonsággal, tartani kell-e a „big brother” jelenségtől?

(8) Milyen sebességgel növekszik majd a „felhő”? Mekkora lesz a piaci részesedése?

(9) A jelenlegi gazdasági válság a racionalizálási-költségcsökkentési kényszeren keresztül elősegíti-e a cloud computing irányába való mozgást?

(10) Marad a cloud computing név, vagy kitalálnak valami jobbat? Jó szakdolgozati téma lett ez az egész, kíváncsi vagyok, ráharapnak-e a hallgatók.  

(11) Milyen stratégiát követnek az iparág jelenlegi vezető cégei?   

Jó szakdolgozati téma lett ez az egész, kíváncsi vagyok, ráharapnak-e a hallgatók.      

Napsugár

Színház: Neil Simontól A Napsugár fiúk a Karinthyban, a külső Bartók Béla úton, a vasúti hídon túl, az egykori legendás Haladás mozi helyén. Neil Simonról azt tanultam, hogy ő az amerikai Molnár Ferenc. Hozzátenném: gyengébb kiadásban. Molnár zseni volt, Simon többnyire jó mesterember. Nem mindig jó mesterember, és ez ezen a darabon is látszik, ami igazából nincs is megírva. Két szerep két komikusnak. A mostani előadásban is a két főszereplőre számíthatnak, ők behozzák a közönséget a házba. Más nem nagyon van, az előadás időnként egyszerűen leül, a színváltások hosszúak, a poénok kiszámíthatók. Volt már jobb is.         

Szigetek

Olvasom a válság-cikkeket - mi mást is olvasnék, minden velük van tele. Mindenki az okokat kutatja. Vannak elképesztően bonyolult magyarázatok, de vannak egyszerűek is. A magam részéről szeretem a példázatokat, még akkor is, ha túlságosan leegyszerűsítik a világot. Álljon itt egy közülük. Warren Buffett, a híres pénzember 2003-ban cikket írt a Fortune magazinba. Azt igyekezett benne elmagyarázni, hogy - szokásával ellentétben - miért fektet be külföldi valutákba.

Képzeljünk el két teljesen egyforma szigetet - írja. Az egyiket nevezzük el Pazarlandnak, a másikat Bozgólandnak. Mindkettőn szorgos emberek laknak, nagyjából egyenlő számban. Mindkettőn napi nyolc órát dolgoznak az emberek, mindkettőn pont annyit termelnek egyforma termelékenységgel, amennyit elfogyasztanak. Egyszer csak egy hirtelen ötlet hatására Buzgóland népe úgy dönt, hogy ezentúl napi tizenhat órát fognak dolgozni, de a fogyasztási szokásaikon nem változtatnak, pont annyit esznek-isznak, mint eddig. Keletkezik tehát nyolc órányi felesleg. Mit lehet vele kezdeni?

Szerencséjük van: Pazarland népe örömmel átveszi és elfogyasztja ezt a többletet. Mivel ott is talpig becsületes emberek élnek, fizetnek is érte, méghozzá értékpapírokkal, amelyek árát Pazarlandi valutában, pazardollárban állapítják meg. Buzgóland népe termel, Pazarland lakosai pedig kiválóan érzik magukat, mivel kétszer annyit fogyaszthatnak, mint eddig. Így megy egy darabig. Buzgóland kincstárában halomra gyűlnek a pazarlanti értékpapírok.

Pazarlandban egyesek gyanút fognak, veszélyt szimatolnak: kezd túl sok lenni az adósság, de lehurrogják őket, hiszen egyébként mindenki elégedett. Egy idő után Buzgóland népe is gyanakodni kezd: tulajdonképpen mit is érnek ezek a pazarlanti értékpapírok? Elkezdik pazarlandi valutára cserélni őket, a pénzért pedig jó, zsíros pazarlanti földet vásárolnak, egyre többet és többet. Egy szép napon Pazarland lakosai arra ébrednek, hogy még egy csomó adósságot kell megfizetniük, de mivel közben a földjüket is elvesztették, járadékot, bérleti díjat is kell fizetniük a buzgólandi tulajdonosoknak. Ez azt jelenti, hogy a jövőben jóval többet kell dolgozniuk a megszokott napi nyolc óránál, és az asztalra is kevesebb jut majd.

A helyzetet az is bonyolítja, hogy közben sok év telt el: azok, akik Pazarlandban buzgón fogyasztották a buzgólandi többletet, már megöregedtek, nyugalomba vonultak, az adósság tehát a gyerekeiket és az unokáikat nyomja. A kereskedelmi szempontból fair ügylet (Pazarland népe megfizeti, amit elfogyasztott) tehát egyáltalán nem igazságos generációs szempontból. Mindeközben Pazarland kormánya se tétlenkedik: el kellene inflálni a buzgólantiaknak adott értékpapírokat…

Így kocog előre a mese. Buffett ebből a példázatból vezeti le a maga valuta-befektetési politikáját. A történet tanulságos, de felvetődik egy érdekes kérdés: vajon mi készteti Buzgóland lakosait a többletmunkára és a megtakarításra, és milyen ötlet hatására dönt úgy Pazarland népe, hogy ők viszont többet fogyasztanak?

Szórakoztató

A gazdasági válságnak kétségtelenül vannak szórakoztató elemei is. Egyes esetekben például érdemes összehasonlítani, hogy mit írt valaki mondjuk két-három ével ezelőtt, és mit ír most. Jósolni, mint tudjuk, nehéz dolog, különösen ha a jövőről van szó.

Más: hosszú ideje nem hallottam ennyit emlegetni Marx nevét szóban és írásban. Merő kíváncsiságból felmentem az Amazonra, és megnéztem, lehet-e kapni A tőkét. Természetesen lehet. Átlagos olvasói értékelés: négy csillag az ötből. Beleolvastam néhány véleménybe. Az egyik szerzője annak a gyanújának ad hangot, hogy sok véleményező nem is olvasta a könyvet, de ez szemlátomást nem akadályozza meg őket a véleménynyilvánításban.         

Egy világnézeti klub

A válság szele minden bizonnyal meglegyinti majd a reklámipart is: valószínű, hogy lefaragják a költségvetéséket, kevesebb rendelést adnak az ügynökségeknek. A mennyiségi változás szerkezeti átalakulást is hozhat. Az elmúlt években az internetes reklámok előretörésének lehettünk tanúi. „Kis szelet még, de gyorsan nő” - szoktuk mondani. Kérdés, hogy most mi lesz ezzel a kis szelettel. Lehet, hogy ideig-óráig arányosan kisebbedik majd a tortával. De az is lehet, hogy a jobban célozható, mérhető eredményű internetes reklámozási módok népszerűsége nő, és az online reklám nyertesen jön ki a válságból. (Tudományos megfigyelés: eddig minden válság véget ért valahogy - bár egyesek szerint még mindig az első világháborút vívjuk váltakozó eszközökkel és színtereken.)

Erről (is) vitatkoztunk tegnap a SZEK klubestjén a Nyitott Műhelyben. November 25-én konferenciát tartunk az elektronikus kereskedelemhez kapcsolódó logisztikai feladatokról és rendszerekről, a műsor után közvetlenül pedig tisztújító közgyűlés következik.       

Remény

Milyen hatást gyakorol a válság az informatikai iparra? Milyen közvetlen és közvetett következményekkel, direkt és áttételes hatásokkal kell számolni? Szivárognak a hírek mindenfelől. Olvasom, hogy a Szilícium-völgyben megindult a létszámcsökkentés, apadóban vannak a tőkeforrások, jóval nehezebb kockázati tőkéhez jutni.

Az is látszik, hogy nehéz helyzetbe kerülhetnek azok az informatikai cégek, amelyek bevételében nagy a pénzintézetek részesedése. A hírek szerint közéjük tartozik például a Sun is, ahol a pénzügyi szektor részarányát 20% körülire becsülik. Meg is néztem az árfolyamát: valóban, az éve eleje óta meredeken tart lefelé. Jonathan Schwartz, a cég vezérigazgatója így ír a blogjában: „I believe almost all our core customers will be affected - not just the banks, but the telcos, hospitals, media companies, construction firms, airlines, governments, startups, you name it. Every customer that depends upon credit as a means of financing their business - whether it's a university or a Fortune 100 transportation company - is going to be under severe stress.” A folytatás is tanulságos lehet: “You're not going to hear from any of our customers, ‘let's stop buying technology and hire more people to do the work.’ They're going to default to the opposite - automating work, and finding answers and opportunities with technology, not headcount. And in that process lies an opportunity for Sun - to engage with customers in driving down cost, driving up utilization, and driving the changes that yield immediate and long term benefit. The right question for every customer you meet is - ‘how can I help?’"

Ugyanezt a gondolkodásmódot vélem felfedezni egyes nagy indiai outsourcing cégeknél is. Róluk is érkeznek hírek. 2007 első felében pénzintézetek legalább 48 nagy kiszervezési szerződést kötöttek velük, összesen több mint 5,5 milliárd dollár értékben. Az idei év első felében csak nyolc hasonló ügylet született, a teljes értékük 767 millió dollár. Bizony, ez nagy különbség. Költségcsökkentés, kevesebb iroda, szorosabbra a nadrágszíjat. Ugyanakkor ott a remény: ha majd Amerika és Európa magához tér, újra racionalizálni, ésszerűsíteni kezd, akkor az outsourcing is új lendületet kap.   

Bajza utca

Thália Színház: Csókos asszony. Becsületes munka. Jó ideje nem láttam már ezt a darabot. A Vígszínházi előadás valahogy kimaradt, csak a kazettája van meg.

Az egykori Déryné Színháznak volt egy állandó saját játszóhelye Pest ezerszer áldott kerületében. A friss rendezéseket itt próbálták ki, mielőtt megkezdték volna a vidéki turnékat. Ez abban a sötét időszakban volt, amikor eldugott falvakban is voltak színielőadások (bár kétségtelenül nem volt se televízió, se autópálya, sőt, autó se nagyon). A komédiások érkezése mindig szenzációt jelentett. Én is emlékszem ilyen eseményekre, például arra az esetre is, amikor a kelléktár valahogy lemaradt, ezért az esti előadáshoz szükséges tárgyakat a házaktól szedték össze, például a nagyapám rézfejű botját is elkérték, mert a Sári bíróban valakinek szüksége volt rá. A Csókos asszonyt a Déryné pesti színházában láttam először, a város ama bizonyos ezerszer áldott kerületében, olyan helyen, ahová ma nem szívesen merészkednék éjszaka.        

Görbe
Érdekesek ezek az elektronikus árfolyamgörbék. Ha ráközelítek mondjuk a Google görbéjére, és csak az elmúlt heteket nézem, láthatom, hogyan zuhan majd liftezik le-fel a részvények aktuális árát jelző kék vonal - hát igen, a válság szele. Ha viszont magasabbra emelkedem és hosszabb időszakot veszek szemügyre, a rövid távú események egyre érdektelenebbek lesznek, helyettük egy mélyebb trendet látok: a Google 2008 májusa óta ereszkedik határozottan lefelé, sőt, igazából a csúcs 2007 őszén volt.         
1 - 10 / 21 eredmény megjelenítése.
Tételek oldalanként
Oldal of 3