T-Systems

 

Szűrők törlése

Archívum

Száz virág

Tegnap olvastam el a HVG-s Médiablogban Pollner kollega bejegyzését (február 27.) a blogolás hanyatlásáról. A cím végén kérdőjel van persze, a szerző mindjárt az első bekezdésben pontosít: hanyatlásról nincs szó, de egyes felmérések szerint azért van némi lassulás.

Az elterjedtségi statisztikákat nem figyelem rendszeresen, de úgy gondolom, a blogolásra ugyanaz a hype-ciklus illik, mint az informatikai ipar sok más újdonságára. A "hype" szót én "felhajtás"-nak szoktam fordítani, a hype-ciklus pedig azt tükrözi, hogy a csúcstechnológiai újdonságok (legyen az hardver, szoftver, vagy akár valamilyen technológia, alkalmazás, megoldás, módszer, felhasználási mód) körül kezdetben - érthető gazdasági és lélektani okokból - nagy a felhajtás, az érdeklődés, amibe rendszerint nem kevés csodavárás is keveredik: íme, itt az új csodagyógyszer, mindenre jó, tessék mindenkinek bevenni; ez után viszont kiábrándulás következik, majd az újdonság szépen, a korábbinál már jóval csendesebben elfoglalja a maga megérdemelt helyét: jó ez a gyógyszer, csak tudni kell, hogy kinek érdemes bevenni és mi ellen, valamint bizonyos mellékhatásokkal is számolni kell..

Nos, a blogolással kapcsolatban én valami ilyesmire számítok. Most még az első szakaszban vagyunk, de majd eljön a kiábrándulás is, és végül az marad meg belőle, ami életre való.  Addig viszont virágozzék száz virág, versengjen száz iskola, az a jó.

Árazás

Az elmúlt pár napban tele lettek a híroldalak a Barron's elemzésével a Google árfolyamának további lehetséges csökkenéséről. Ennek kapcsán ismét kiújult a módszertani vita a részvények értékeléséről. Az egyik lap például egy olyan elemzőre hivatkozik, aki a Google pénzáramlásait tíz évre előre vetítette, majd ebből kalkulált jelenértéket. Ez matematikailag feltehetően helyes, de ez a tíz éves merész előrejelzés valóban mulatságos, pláne ha belegondolunk, az elmúlt tíz évben mi minden történt, amire nem számítottunk.

Még egy adalék ehhez a témához. Henry Blodget, a Cherry Hill Research elnöke arról értekezik a Newsweek február 27-i számában, hogy az amerikai részvények jelenleg erősen túlértékeltek. Blodget Robert Shiller módszerére hivatkozik: a Yale professzora szerint a price/earnings hányados kalkulálásánál a nevezőben tíz éves átlagot célszerű alkalmazni, a ciklikus ingadozások hatását kiküszöbölendő. Ha ebből indulunk ki, mondja Blodget, és figyelembe vessszük a történelmi trendeket, az 500 legnagyobb vállalat "fair értéke" a jelenlegi árfolyamuk fele.

Érdemes egy pillantást vetni Henry Blodget életrajzára is. Tanulságos történet.

Királyasszony

Piccolo Színház: Királyasszony lovagja, vagyis a Ruy Blas. Gyenge félház, ami azt jelzi, hogy a közönség erre most nem vevő. Vajon mire nem vevő? Hugo romantikus történetére? Talán musicalt kellene írni a meséből A királynő és a lakáj címmel: dübörgő zene, működ, néhány sztárénekes... A színészek egyébként becsületesen játszanak, de azt tényleg nem derült ki, hogy miért is adják most elő éppen ezt a darabot, és ha nincs miért, akkor szemlátomást nincs kinek...

A Királyasszonyt egyébként a Főiskolán láttam először, Szegvári Menyhért volt Ruy Blas.

Posta
Az elmúlt évben az USA-ban 82 milliárd dollár értékben vásároltak az emberek az interneten, ami 24%-os növekedést jelent a megelőző évhez képest, és ebben az utazás nincs is benne, pedig tudjuk, hogy e szektorban különösen gyorsan fejlődik az elektronikus kereskedelem. Ezt a rengeteg árut valahogy el kell juttani a vevőkhöz. A következmény: a modern elektronikus kereskedelem fellendít egy fölöttéb hagyományos "fizikai" szektort, a szállítást, vagyis a postát. A posták sokat veszítettek az internet miatt, hiszen levelek és táviratok heklyett egyre inkább e-mailben kommunikálnak egyméással az emberek. Az internetes kereskedelemmel viszont nyernek. Mindazonáltal részükről sem árt az éberség, mert a verseny éles, és az áruk célbajuttatására igen kreatív megoldások születnek.
Pontatlanság

"Milyen jó kis grafikon" - gondoltam magamban, amikor megtaláltam a The Economist e heti számában. Az OECD-től származik és azt mutatja, egyes országokban a GDP hány százalékának feleltek meg a szoftverberuházások 2003-ban. Kilenc fejlett ország közül Svédország áll az élen 2%-kal, az utolsó pedig Nagy-Britannia 0,7%-kal. Az érdekes az, hogy a második hely is a ködös szigetországé. Aztán elolvastam a kísérőszöveget. Igen, az eredeti szám valóban 0,7% volt, aztán a statisztikusok összeszedték magukat, alaposabban megnézték, mit is mérnek tulajdonképpen. Az új mérés 1,9%-ot hozott, vagyis a különbség a régi és az új között több mint a GDP 1%-a. Miből adódik ez? Leginkább abból, hogy a házon belüli szoftverfejlesztéssel eddig nem számoltak. Az eredmények alapján valószínűleg a GDP adatokat is korrigálni kell. 1,9%-kal Nagy-Britannia már az előkelő második helyet mondhatja magáénak a kilences listán.

Ezt a grafikont a két Nagy-Britanniával most szépen kimásolom és beteszem abba  a diasorba, amit az informatikai piacokkal foglalkozó kurzusok elején szoktam használni. Ebben olyan példákat gyűjtöttem össze, amelyek a mérési eredmények, statisztikák bizonytalanságát, pontatlanságát demonstrálják. A korrektség azt kívánja, hogy időben tisztázzuk: amit látsz és hallasz, nem biztos, hogy igaz.

Sensex
Virtuálisan ellátogattam a Bombay tőzsdére és megnéztem a Sensex indexet. Ha a 2003. januári adatot 100-nak vesszük és dollárban számolunk, akkor most 300 fölött tartanak. Az elmúlt évben az index több mint 50%-kal nőtt. Az indiai fejlődés valóban csodálatra méltó. Mégis, kíváncsi vagyok, ebből az emelkedésből mi bizonyul majd buborék-jelenségnek, mi fog történni ezzel a Sensex-görbével. Most nagy a felhajtás, de hosszú távon minden bizonnyal a realitások döntenek.
Web 2.0, avagy a tömegek lázadása

Van annak valami diszkrét bája, ha a Szilícium-völgy egy ismert vállalkozója Marxot idézi. Andrew Keen ezt teszi, ráadásul nem is valamelyik könnyebb írásműre hivatkozik, hanem A német ideológiára. Rögtön szögezzük le: Keen nem marxista, a Web 2.0 kapcsán mégis ő jutott az eszébe.  Marx az önmegvalósítás utópiájával sok európai idealistát csábított el, és, Keen szerint, a Web 2.0 valami hasonlót tesz a mai világban.

De mit is mond Marx? Keen A német ideológia híres mondatát idézi: "....reggel vadászok, délután halászok, este állatot tenyésztek, vacsora után kritizálok, ahogy nekem teszik, anélkül, hogy valaha is vadásszá, halásszá, állattenyésztővé vagy kritikussá válnék." És mit mondanak a Web 2.0 ideológusai (legyünk potosabbak. egyes ideológusai) Keen szerint? Azt, hogy az ilyesfajta önmegvalósítást a technológia most valóban lehetővé teszi. A publikálás, az újságírás, a filmkészítés, a rádiózás nem nagy cégek monopóliuma többé: az interneten mindenki íróvá, filmrendezővé, rádióssá válhat, azaz kifejezheti, megvalósíthatja önmagát. 

Ebben a vízióban kétségtelenül van valami romantikus. Azt is megfigyelhetjük, hogy az új technológiáknak rendszerint megvan a maga romantikus-idealista vonala: új korszak következik, most jönnek a Dávidok és legyőzik a Góliátokat. Az új technológia a parittyájuk. A Dávidok közül néhányan valóban győzedelmeskednek, néhány Góliát elterül a földön. A romantikus-idealista elképzelésekből mindig megvalósul valami, mert ezt diktálja a fejlődés logikája.

Az új Dávidok most a hagyományos médiát támadják. A tömegekhez szólnak: itt az új technológia ami erőssé tesz téged. Szólalj meg, írj blogot, csinálj filmet. Keresd meg a hasonszőrűeket, fogj össze velük, hallassátok a hangotokat, azokat hallgasd, akiket szeretsz hallgatni. Szabj testre mindent, a saját testedre, hiszen te vagy a világ közepe, te, a kreatív amatőr. A jelszó: user-generated online content. És a hagyományos média valóban inog: csökken a lapok példányszáma, mozikat zárnak be, romlanak a nézettségi mutatók, bajban van a zeneipar.

Örül ennek Keen? Nem örül. Elit "mainstream" média nélkül elfelejtjük amit tanultunk, olvastunk, tapasztaltunk vagy hallottunk - mondja.  A tradicionális média alapvető feladata - a pénzcsinálás mellett persze - a kiemelkedő tehetségek felfedezése, gondozása és jutalmazása. Mi lenne, mi lesz ezek nélkül? Mindenki beszél és ír, senki sem hallgat és olvas. Milliárdnyi honlap, amatőr és félmatőr rádiók és tévécsatornák ezrei.

...És rengeteg blog. Az egyik éppen Andrew Keené: www.TheGreatSeduction.com. Egyebek közt ezen valósítja meg önmagát.

Rokonok

Mozi: Rokonok. Ha valaki megkérdezné, szerintem melyik a legjobb magyar film, vagy mondjuk inkább így: nekem melyik a legjobb, habozás nélkül válaszolnám: az Apa Szabó Istvántól. Egy ősrégi debreceni moziban láttam először valamikor általános iskolás koromban, és valószínűleg nem sokat értettem belőle, de teszeni tetszett, leginkább az a vicces kézitusa a nyilasokkal. Azóta sokszor láttam, és mindig olyannak éreztem, mint egy zenedarabot, amit akárhányszor meghallgat az ember.

Azóta sok Szabó-filmet láttam, és ahhoz vagyok szokva, hogy mindig gazdagabban jövök ki a moziból, mint ahogy bementem. Hogy mivel, azt nem mindig lehet pontosan megmondani: az ember valamit megértett, valamit átérzett, valami megvilágosodott neki. Most is ezzel a várakozással ültem be a plázamoziba, de a gazdagodás élménye elmaradt. hogy miért, annak valószínűleg több oka van, pontos megfogalmazásukhoz még meg kell nézni egyszer-kétszer a Rokonokat, amire nyilván sor is kerül majd.

Kaptam egy jól megcsinált, minden ízében gondosan kivitelezett filmet, gyönyörú képekkel, mellékszerepekben is egészen kiváló színészekkel. De kaptam-e valami mást is, amit egyébként kapni szoktam? Nézzük a történetet. Érdekes ma ez a történet? Nem különösebben, a valóságban sokkal kacifántosabbak bontakoznak (vagy éppen nem bontakoznak) ki előttünk. Túl direkt ezt most így. Ráadásul úgy a közepe felé már nagyon belegabalyodik az ember, elveszti a szálakat, és nem is izgul rajta különösebben, mert igazából nincs kinek drukkolnia. Kinek is drukkolna? A film a sakktáblán csak a tisztek vonalát mutatja meg, embereket látunk, akik úgy általában jól élnek, és sakkoznak, kártyáznak egymással; manővereik belterjes csatározásoknak tűnnek, úgy igazából nem veszít senki. Vannak vesztesek, van másik világ? Madaras József koldusa lenne az? Vagy az időnként megalázott kis cselédlányé? Ők csak másodpercekre jelennek meg, nem keltenek rokonszenvet, nem adnak tétet az eseményekhez. Vihar egy pohár vízben, fenn a kastélyban egy kis borsot törnek egymás orra az urak, de különösebb baja nem esik senkinek. Néhány villa, néhány részvény gazdát cserél, és kész.

Érdekes ez a filmbeli Kopjáss? Nem érdekes. Könnyű jellemnek tűnik, aki igazából nem fejlődik sehová. Egy gazdag polgári házból jön, és egy valamivel gazdagabb felé tart - ez lenne a forgószél, ami elkapja az embert, a felemelkedés kivételes lehetősége, az induló vonat, amiről nem szabad lemaradni? Egyáltalán, mit akar ez a Kopjáss? Leleplezni? Igazságot tenni? Közelebb kerülni a tűzhöz? Ennyire amatőr, ennyire naív lenne? És miért lesz öngyilkos? Ki miatt? Önmaga miatt? Szabó istván talán maga is érezte, hogy ezek a kérdések nincsenek megválaszolva, sőt igazából fel sincsenek téve, és ezért tehette a film végére ezt a szájbarágós befejezést a disznókkal meg a koldussal (aki korpa közé keveredik...), azt próbálván érzékeltetni, hogy mégis van itt valami komoly, nem csak egy kis törzsi beavatási játékról van itt szó. Az eredmény? Az utolsó képsor logikátlan, erőltetett, a katarzis elmarad. Pedig nem szokott, Szabónál pláne nem szokott. Az Édes Emma nem volt ennyire mívesen kivitelezett film, azt az ember mégis valahogy a gyomrában érezte, napokig nem tudott tőle szabadulni.

Athos, Porthos, Aramis...

...és D'Artagnan, természetesen. Vígszínház: A három testőr. Sokszor olvastam, sokszor láttam. Az ember várja a megszokott történetet a megszokott fordulatokkal és poénokkal. Ebben az előadásban sok a szokatlan elem. Planchet, D'Artagnan szolgája majdhogynem főszereplővé lép elő, az ő története adja a keretet, ráadásul megnémul, ami meglepő: a könyvben ugyanis nem néma, különben rögtön valahol az elején nem adhatná elő azt az agyafúrt közgazdasági okfejtést a meg nem evett csirkéről. Itt néma, akin átviharzott ez a történet és személyesen a gazdája, D'Artagnan. A négy testőr közül ő az egyetlen, akinek it a Vígszínházban árnyaltabb a jelleme (bugris), a többieket alig lehet megkülönböztetni. A könyvben ugyebár Athos lecsúszott, de büszke arisztokrata, Porthos élveteg pojáca, Aramis (ál-?)ájtatos kispap-palánta. A Milady itt a színházban nem a megszokott nagy ellenség, nem agyfúrt és kegyetlen kígyó, a szerepe jelentéktelen, radásul le is lövik, ami ugyebár meglepő, hiszen neki a lyoni hóhér bárdja alá kell kerülnie a második részben.. A király hibbantra van véve, akárcsak Lester klasszikus filmjében.

A könyvben igazából egyelen bonyolultabb jellem van: a bíboros Richelieu-é, aki ármányt sző, de végeredményében ő kormányozza az országot, amit egyébként kormányozni is kell, mert itt vannak ugyebár például a spanyolok meg az angolok a fenyegető geopolitikájukkal. A színházban ebből az összetettségből megmarad valami, de egyébként itt a Vígben főleg mozgást látunk, szellemes mozgást, a Picasso-rendezés stílusában, a vetítés is arra rímel. Jó szórakozás, szép siker.

Trendek

Rajesh Jain, indiai IT vállalkozó és blogger az év elején 11 trend formájában foglalta össze, hogy szerinte mi várható a jelenlegi, azaz a 2006-os évben. Itt a lista, néhány tőlem származó kommentárral. (Egyébként elégedetten nyugtáztam, hogy a felsorolt trendek nagy többségével e naplóban is foglalkoztunk.)

1. The Four Screens in our life are being transformed. (A négy képernyő: televízió, számítógép-monitor, mobil, mozi.)
2. The Internet is becoming computing s centre. ('The Net will be the computer" - idéztük pár napja több IT vezér régi vízióját.) 
3. Mobiles are becoming the next platform.
4. The digital home is the next big technology battleground. (Lásd pl. az Intel és a Cisco lépéseit a nappali és a hálószoba felé.)
5. Search is at the heart of the rise of online advertising. (Lásd a Google üzleti modelljét.)
6. Networks are becoming higher speed and ubiquitous. (Az "ubiquitous" szó azt jeleti, hogy valami mindenütt ott van.)
7. Peer production and syndication are at the heart of the new Web. (Lásd pár nappal korábbi bejegyzésünket a pingvinről.)
8. Multimedia on the Web is coming into its own. (Lás például a távközlési cégek manővereit az internetes TV irányába.)
9. Voice calls are becoming free. (Skype meg a többiek.)
10. Software-as-a-service is happening. (Az "on demand modell", többször megemlékeztünk róla. Salesforce.com, SAP, Siebel...)
11. Emerging markets are where the action is. (India, Kína, offshore outsourcing... Na persze.)

(Egyébként ma azért van sok időm körülnézni és bejegyzéseket írni, mert javítják a kazánt.)

1 - 10 / 34 eredmény megjelenítése.
Tételek oldalanként
Oldal of 4