iqsys.hu Guest

Az osztályzatok beírásával befejeztem az akadémiai évet. Fejlesztési szempontból nem volt rossz  időszak. Az elején megjelent az Üzleti elvárások – informatikai megoldások. Tomka Jánossal hamarosan befejezünk egy új könyvet a vezetésről, már megkezdtem a cédulázást a következőhöz, világra jött hét cikk, felépítettem és kipróbáltam egy új kurzust a vállalkozásokról, egye másikat alaposan megreformáltam, dolgozni kezdtem a következőn, ami ősszel kerül sorra.

Most egy kis lazulás következik.

Sorra jönnek a záró beszámolók, napokon belül véget ér a nyári akciótanulási kurzus. Az utolsó foglalkozások egyikén a beszámolókhoz készített diasorok elkészítésének módjairól is beszéltünk. Először egy olyan diasort mutattam a hallgatóknak, amit egy nagy stratégiai tanácsadó cég készített: rengeteg szöveg, teljes mondatok, mindenféle vizuális eszközök stb. Másik szélsőségként belenéztünk Lawrence Lessignek a Google-nél tartott előadásába, az általa használt diákra figyelve, ami nem nagy kunszt, mert nála egy három szóból álló dia már zsúfoltnak számít.

Lessig egyébként a Read Only és a Read&Write világok különbözőségéről beszélt, nagyjából arról, amit a Remix című könyvében tárgyal.

Ma tartottuk meg a nyári szezon MBA-s akciótanulási kurzusának utolsó előtti foglalkozását. A két utolsót mindig a záróprezentációk tantermi tesztelésének szánjuk. Jelenleg hat vállati projekt fut, ebből ma három került sorra, a többi az utolsó foglalkozásra marad.

Tapasztalataim szerint ezek a tantermi tesztek nagyon fontosak. Ilyenkor derül ki, átment-e a kurzus fő üzenete: most egy valóságos ügyfélnek dolgozol, egy valóságos problémát kell megoldanod. A cél nem az iparág és a vállalat megismerése, hanem egy konkrét feladat megoldása: kaptál egy kérdést egy gyakorló vezetőtől, erre kell választ adnod, világosan, egyértelműen, praktikusan, célratörően.

A váltás a “tanteremről” a “valóságra” általában nem megy könnyen. Bizonyos reflexeket ajánlatos lehet kikapcsolni. A teszt után még mindig van pár nap a korrekcióra, ha kell, teljes átszerkesztésre. Új tartalomra, adatokra, elemzésekre már általában nincs szükség, átszerkesztésre és kiegészítésre, no meg sokszor húzásokra viszont igen.

Túl vagyunk egy újabb vállalkozási kurzus felén: múlt pénteken volt a negyedik foglalkozás. A tanrend szerint ezen került sor az üzleti tervekkel kapcsolatos beszámolókra: hogy halad a tervezés, mennyivel világosabb a koncepció, milyen döntések születtek már meg, mit kell még megvizsgálni, mire van még szükség a végleges tervek elkészítéséhez. Öt csapat dolgozik, ennyi beszámolót hallgattunk meg.

A beszámolók diasorait egy órával a foglalkozás megkezdése előtt feltöltöttem a hallgatók és a tanárok közös tárolójára, hogy a tanteremben könnyű legyen megtalálni ezeket. Az óra végén, a beszámolók után illendő megkérdezni, ott maradhatnak-e, ami azt jelenti, hogy az iskolán belül bárki megtalálhatja és megnézheti őket. A válaszból arra is következtetni lehet, mennyire komolyak az elképzelések: a terveket csak iskolai házi feladatnak tekintik, vagy többről van szó, az ötletből akár valóságos vállalkozás is lehet. 

Nyílt nap volt nemrég az üzleti iskolában, ahol tanítok. Jómagam is tartottam egy előadást rajta a megjelent közönségnek, “Never waste a good crisis” volt a címe, ami arra utal, hogy egy válságból mindig sokat lehet tanulni. Az előző, a század elején bekövetkezett válság egyes tanulságaival kezdtem, majd rátértem a mostaniakra, felhasználva néhány közvetlen tapasztalatomat mindkét időszakból. Az elődásról film is készült, egy erősen rövidített és szerkesztett változat felkerült a YouTube-ra, íme a link.

Az akciótanulási kurzusom második hetében járunk az iskolában. A múlt héten hat projektet indítottunk el, összesen 28 MBA-s hallgató közreműködésével.

Az első nap mindig a követelmények megbeszéléséé és a projektek elindításáé – ezen tehát már túl vagyunk.

A második foglalkozáson – ez volt ma – az első teendőkre koncentrálunk: kapcsolatteremtés az ügyféllel, a megoldandó probléma definiálása és strukturálása, a projekterv elkészítése. Mindezeket módszertani szempontból tárgyaljuk, a tényleges elképzelésekről a jövő héten kell beszámolniuk a csoportoknak. A gyakorlatiasság érdekében meghívtam egy volt hallgatómat, Albrecht Sándort az Ericssontól (köszönet neki!), hogy elmesélje, ők hogyan kezdték meg a projektjüket két évvel ezelőtt. Nagyon jó kis projekt volt, érdemes felidézni a tanulságokat.

A foglalkozás második részét problémamegoldási gyakorlatoknak szenteltük, konkrét példákkal. Ilyenkor mindig kiderül néhány dolog, például az, hogy mennyire fontos a szisztematikus gondolkodás (amihez megfelelő keretet, struktúrát, eljárást kell tanulni), de az is, hogy gond lehet a szavak értelmezésével is. Ma például rá kellett jöjjünk, hogy a „the functionality of a system” kifejezés alatt mindenki valami mást ért...

Jövő szerdán befejeződik a vállalkozásokról szóló 6X3 tantermi órás kurzusom. 18 óra meglehetősen kevés. Az utolsó diasor végére odabiggyesztettem még egyet, „amiről nem beszéltünk” címmel. Listába szedtem azokat a témákat, amelyekről egy ilyen témájú kurzuson fontos lenne bővebben megemlékezni, de nem fértek bele a tantervbe. Néhány tétel a listáról: (1) romboló (disruptive) innovációk – különleges lehetőség az új belépőknek; (2) az innovációs tölcsér menedzsmentje; (3) új termékek és szolgáltatások piacosítása; (4) az innovációk piaci diffúziója; (5) intrapreneurship, vagyis vállalkozás nagyvállalati keretek között; (6) vállalkozások különböző országokban, kulturális és egyéb sajátosságok; (7) a kudarc okai és jellegzetes megjelenési formái; (8) vállalkozások és versenyképesség…

A múlt héten látogatás Bakuba, Azerbajdzsán fővárosába. Az iskola egyik oktatási programját próbáljuk ott elindítani, esetleg kiegészítő magyarországi szakmai programmal kombinálva. Hat modul angol nyelven vállalatvezetési témákról.

Bakuban találkozó az ottani Marketing Szövetséggel, vállalati és banki vezetőkkel, az AmCham vezetőjével, a Vállalkozói Kamara elnökével. Sajtótájékoztató a tervekről (azeri tolmácsolással), mesterkurzus a gazdasági válság vállalatvezetésre gyakorolt hatásáról (angolul, tolmácsolás nélkül).

Hosszú beszélgetés az ottani magyar nagykövettel az azeri gazdaságról, a kormányzat iparpolitikájáról (olaj és gáz + turizmus + élelmiszeripar + infokommunikáció; az utóbbinak külön minisztériuma van), az oktatási rendszerről, könyvkiadásról (a nagy Kotlert már lefordították), kultúráról, színházi életről, szokásokról.

Rengeteg félig kész épület, toronyház mindenfelé. Internet-penetráció 20% körül, az offshore-outsourcing lehetőségeibe komolyabban még nem kóstoltak bele. Sose gondoltam, hogy gyér orosz tudásomat itt fogom hasznosítani. A mesterkurzus helyszíne egy szemlátomást mindennel felszerelt nyelviskola volt. Vidám beszélgetés az egyetem volt hallgatóival. Az egyikük, véletlenül pont az asztalszomszédom, egy ottani piackutató cégnek dolgozik, szakmájánál fogva (kutatási vezető) az ország egyik legtájékozottabb embere lehet. Jót beszélgettünk a szakma átalakulásáról.

Most újabb toborzási lépések következnek, aztán megpróbálunk élesben elindulni.

Holnap lesz az MBA-s vállalkozási kurzusom utolsó előtti foglalkozása. A növekedés lesz a téma, egy klasszikus harvardos és egy „élő” hazai esettanulmány feldolgozásával.

A kiscsoportos üzleti tervezésben túl vagyunk az előrehaladási jelentésben, az utolsó foglalkozáson már a teles üzleti tervek előadása követezik. Az eddigi két forduló után (vállalkozási elképzelések ismertetése, előrehaladási jelentés) szavazásos jellegű befektetési döntéseket hoztunk: minden hallgató adott számú babszemet kapott, azokat „fektethette be” az egyes vállalkozásokba. Így teszünk az utolsó forduló végén is.

Az első fordulónál a mezőny széthúzódott, a második után jóval kiegyenlítettebb lett; pár nap múlva meglátjuk a végeredményt, sőt mi több, a hallgatók csoportos döntését összehasonlíthatjuk a meghívott vállalkozási szakemberekével.

Mostanában, miközben a csigalassúsággal araszoló villamosról a Margit híd csontvázát bámulom, azon gondolkodom, hogy lehetne ezt a szimulált befektetési rendszert valahogy dinamizálni. Valami olyasmin jár az eszem, mint az internetes előrejelző piacok (prediction markets), például az Iowa Electronic Markets, a Policy Analysis Market vagy a Hollywood Stock Exchange. Andrew McAfee professzor értekezik róluk az új könyvében. A legnagyobb probléma talán a program rövidsége: egy ilyen szimulált értékpapírpiac kibontakozásához, gondolom, idő kell.

Tegnap az iskolában, a tavaszi vállalkozási kurzuson hat hallgatói előadást hallgattam meg. Minden csapat saját vállalkozási ötlete alapján üzleti tervet készít. Most az előrehaladásról kellett beszámolni, magukat a terveket három hét múllva kell bemutatni. Három csúcstechnológiai vállalkozás is van a hat között. A hallgatóság élénken reagál az elhangzottakra. Minden beszámoló után befektetési döntéseket hozunk előre megadott rendszerben. Érdekes figyelni, hogy a konkrét tartalmon kívül mi befolyásolja még a hallgatóság (vagyis a befektetők) véleményét. A pszichológiának, az érzelmi viszonyulásnak nagyobb szerepe van, mint gondoltam.