iqsys.hu Guest

Kimásoltam egy cikket a Financial Times február 22-i számából és eltettem az outsourcing-gyűjteményembe. Az indiai Wipro új kísérletéről szól. Ötszáz alkalmazott vesz részt benne, a cloud computing használatát tesztelik. Azt állítják, hogy jelenleg egy új projekt (gondolom megbízásra végzett IT szolgáltatási munka) beindítása átlagosan 43 napig tart: ennyi kell a szerverek hadrendbe állításához, a munkaerőtoborzáshoz. Ha viszont a „felhőből” kanyarítanak ki egy darabot a projekthez, akkor 36 perc elegendő. Egy kapcsolódó jóslat: a vállalati IT kiadások akár a tizedükre is csökkenhetnek.  

Néha meglátogatom a honlapjukat, bár nem tudom, fogok-e valaha is vásárolni náluk. Gyémántot árulnak, meg gyémántból készült ékszereket. Internetes boltot működtetnek, hagyományos boltjuk tudomásom szerint nincs. Pár évvel ezelőtt akadtam rájuk, amikor egy, az elektronikus kereskedelemről szóló előadáshoz példákat kerestem.

Úgy gondoltam, a szokásos könyv-trikó-DVD-pendrive-pizza-színházjegy-sampon példatár helyett valami különlegeset kellene mutatni a közönségnek, az előbbiekkel ugyanis nyilván találkoztak már. Multimédiás ingatlanos, építkezési és divatcikk-oldalakat választottam ki, meg ezt a bizonyos gyémántosat.

Blue Nile a nevük, ebben a kategóriában tudomásom szerint ők a hálón legnagyobbak. Amúgy szép, egyszerű, világosan felépített, mondhatnám gyémánttisztaságú oldaluk van. Rögtön megkérdezi, hogy tényleg magyar vagyok-e, és ha megvallom eme kötődésémet, az árait forintban adja meg és megerősíti, hogy fent vagyunk a radarjukon.

Ha megnézem a tőzsdei árfolyamgörbéjüket, láthatom, hogy a válság nemrég megtépázta őket, piaci értékük mintegy felét lazán elvesztették, mostanra viszont egész jól helyrejöttek, visszanyerték, amit veszítettek. Hiába, nincs fizikai bolt, nincs készletezés, rövidebb az ellátási lánc, nagyobb az elérhető vevőkör (az utóbbiért szemlátomást tesznek is ezt-azt) – előnyös dolgok ezek akkor, amikor a kereslet egyébként csökken, a nyersanyag viszont változatlanul drága.  

Laáb Ágnes tanárnő (BMGE), a Vezetői számvitel – Módszertani füzetek nevű kiadványsorozat (Complex – Wolters Kluwer) szerkesztőjének felkérésére írtam egy cikket a transzferárakról a következő számba. „Transzferárak elméleti és történeti nézőpontból” lesz a címe. Íme a bevezetése:     

----------------------------------------------

Piacgazdaságban a termékeknek és szolgáltatásoknak ára van: ez az összeg, amit a vevő fizet az eladónak. „Vevő” és „eladó” alatt általában egymástól független személyeket vagy szervezeteket értünk. Versenypiacon az árakat a piac erői alakítják; ahol sok egyforma erejű versenytárs van, az ár külső adottságnak tekinthető, amihez alkalmazkodni kell. Az áraknak nagyon fontos gazdasági szerepük van: befolyásolják, orientálják a fogyasztók és a vállalatok viselkedését, befektetési döntéseket alapozhatnak rájuk, átrendezhetik az egyensúlyi viszonyokat, és így tovább. A példa kedvéért: ha az olaj ára felfelé vagy lefelé megy, jelentős változások történhetnek a világgazdaságban. Nem csoda, hogy a közgazdaságtan sokat foglalkozik az árak és az árazás problémájával.              

Termékek azonban nemcsak a szabad piacon cserélnek gazdát, hanem szervezeteken belül is. Az is gyakran előfordul, hogy az egyik szervezeti egység valamilyen szolgáltatást nyújt egy másiknak. Ilyen helyzetekben nem egymástól független „vevőkről” és „eladókról” van szó, mivel a szereplők ugyanahhoz a szervezethez tartoznak. Az árakat sem közvetlenül a piac erői alakítják: az árképzés módja a szervezet működési rendjétől, az irányítás logikájától függ¸ a szervezet vezetői döntik el, hogy milyen árakat és árképzési módokat használjanak. Ilyen helyzetekben belső átadási árakról, angol eredetű kifejezéssel transzferárakról (transfer prices) beszélünk.          

A transzferárak problémájával szinte minden számviteli tankönyv foglalkozik. Nem csoda, hiszen a korszerű vállalatvezetés egyik legizgalmasabb és legtöbbet vitatott kérdéséről van szó. A téma több évtizede jelen van már a szakirodalomban (a jelen cikk hivatkozásaival és irodalomjegyzékének összeállításával kifejezetten ezt igyekeztünk érzékeltetni), cikkek, könyvfejezetek, tanulmányok százait írták róla, a „transfer price” keresésre több százezer találatot hoz ki a Google. Ugyanakkor szakmai körökben ismert tény, hogy a belső árak optimális meghatározásának problémáját egyelőre senki sem tudta megoldani, ráadásul az elméleti javaslatok és a gyakorlat között szakadék tátong: az elméleti eredmények csak módjával szivárognak át a gyakorlatba.              

A problémáról több szakterületeknek van mondanivalója. Állatorvosi lóként sajátos szemszögből hozza felszínre a vezetői számvitel számos régi problémáját. A javasolt optimalizálási modellek egy része a közgazdaságtan fogalmaival és összefüggéseivel operál, de szerepet kap itt a matematikai programozás is. A modellek gyakorlati alkalmazása informatikai kérdéseket is felvet. Az utóbbi években különös figyelem irányult a nemzetközi vállalatok belső árképzési gyakorlatára – ez hazánkban, de másutt is jelentős részben az egymással viaskodó politikai pártok és az adóhivatal érdeklődésének köszönhető. A gyakorlatban megfigyelhető megoldások magyarázatához számos szakember a viselkedéstudomány módszereit és megközelítési módját alkalmazza.       

A következőkben a transzferárak problémájának elméleti és egyes történeti vonatkozásit igyekszünk bemutatni, a teljesség minden igénye nélkül. Négy dologra vállalkozunk: (1) megkíséreljük bemutatni a vonatkozó szervezeti és döntési hátteret, (2) összehasonlítjuk a fontosabb megközelítési módokat és javasolt modelleket, (3) felhívjuk a figyelmet az elmélet és a gyakorlat közötti különbség lehetséges okaira, (4) röviden foglalkozunk a vállalatcsoportokon és a multinacionális cégeken belüli transzferárak „forró” problematikájával. Mindenekelőtt arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a belső átadási árak kérdéskörének teljes körű elemzése és megértése, a gyakorlatban is alkalmazható, a gyakorlat által is elfogadott megoldási javaslatok kidolgozása elképzelhetetlen a megfelelő szervezeti háttér és az alkalmazás tényleges feltételeinek ismerete nélkül.

“A pipacspiros Szonya is fogta Nyikolaj karját, csak úgy sugárzott boldog tekintete, ahogy szemébe nézett, amire oly régóta várt. Szonya már elmúlt tizenhat éves és nagyon szép volt, kivált az ujjongó, boldog felélénkülés e pillanatában. Csak nézte-nézte Nyikolajt, egy percre se vette le róla szemét, és lélegzetét is visszafojtva hallgatott. Nyikolaj hálásan tekintett rá, de mégis egyre várt, keresett valakit. Az öreg grófné még nem jött elő. Ekkor léptek hallatszottak az ajtóban. Olyan gyors léptek, hogy semmiképpen sem lehettek édesanyja léptei.”

E szöveget ketten írtuk: Tolsztoj és én. A szavak és a mondatok Lev Nyikolájevicstől származnak, a linkeket én tettem bele. Azért tettem bele, mert látom, milyen vita keveredett az internet hatásról a gondolkodásunkra. A Háború és béke szövege már minden bizonnyal digitalizálva van, a fenti idézetet akár ki is másolhattam volna valahonnan. Az egészet letölthetném egy e-könyvolvasóba vagy táblagépbe.

Ha van digitalizált szöveg, miért ne legyen benne link? A link híd a világ felé; segít abban, hogy a könyv ne legyen magányos sziget, hanem ezer csáppal kapcsolódjon más alkotásokhoz és információkhoz, amelyek szintén rendelkeznek a maguk csápjaival, és így a világ alkotásai egy nagy rendszerré álljanak össze.

Nono! - mondják erre egyesek összevont szemöldökkel. A link eltereli az olvasó figyelmét, szörfölésre csábít, linkről linkre való ugrálásra, elmélyülés, az eredeti gondolatsor gondos követése helyett. A link, a horizontális ugrándozás sekélyessé teszi az elmét. Az eredmény: rövid távú, dekoncentrált, pillanatnyi impulzusok által vezérelt gondolkodás, mélyebb összefüggések fel nem ismerése, túlzott figyelem a jelenre, a „tudás” hamis illúziója. A link csábításának nehéz ellenállni; egy Odüsszeusz kell hozzá, aki az árbochoz kötözteti magát, hogy ne induljon el a linkek szirénhangja után, és ne kezdjen szörfölni az internet habjain.

Nicholas Carr már többször írt erről a témáról, de nemrég Csikszentmihályi professzor is megszólalt. Érdeklődéssel várom a fejleményeket és a bizonyítékokat.

Amúgy azért választottam Tolsztojt, mert tegnap este egy orosz Google-oldalon felültem a transzszibériai expresszre, bámultam kifelé az ablakon, néztem Moszkva külvárosát, átkeltem a Volgán, az Angarán, majd végül begördültem Vlagyivosztokba. Mindezt gyorsítva persze, de ha egyszer lesz rá időm, végignézem az egészet, talán jövő télen, szobabiciklizés közben. Miközben a tájak és a városok vonultak a szemem előtt, egy ügyes menü segítségével választhattam: a kerekek kattogását közvetítik nekem, balalajkán előadott Bach műveket hallgatok, vagy a Háború és békét oroszul. Az utóbbi mellet döntöttem, így született meg az ötlet az idézett forrásról.

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska. Vékony könyv, talán száz oldal az egész. Szonyecska csúnyácska lány, szenvedélyes rajongója a végtelen orosz irodalomnak. Könyvtárban dolgozik, ahol egy szép napon beszélgetésbe elegyedik egy különös sorsú, világlátott férfival, aki rövidesen megkéri a kezét.  Szonyecska boldogan igent mond. Háború, száműzetés valahová a világ végére. Szegénység, nyomor, majd olvadás, enyhülés. Szonyecska körül nyughatatlan, izgága, kreatív, tehetséges emberek. Szonyecska az otthon, a béke, a fészek. A madarak kirepülnek, ki így, ki úgy, Szonyecska egyedül marad az irodalommal.               

Emlék az általános iskolából: sokadmagammal ülök az Erkel Színház kakasülőjén, a leghátsó sorban. A János vitéz megy. Csak valamilyen pirotechnikai megoldásra emlékszem belőle: a végén a gonosz mostoha látványosan elfüstölgött.

Gondolom, konzervatív, „normális” előadás lehetett. Azóta színpadon nem találkoztam a János vitézzel, valahogy elkerültük egymást, ő sem keresett engem, én sem kerestem őt. Valahogy leírtam magamban az egészet, ezt a daljátékot a tilosba tévedt birkákkal, a rózsával és a kék tóval együtt. Most viszont mégis összejöttünk, a Nemzeti Színházban, első szereposztásban.

Azt hittem… De mindegy, mit hittem. A helyzet az, hogy lassan ébredt bennem a gyanú, hogy valami mást látok, mint amit látok. Kezdetben abban ringattam magam, hogy egy kissé felfrissített, finoman ironizáló, mókás bemondásokkal tarkított előadás lesz, csak az a lyukas zászló volt furcsa; igen, az a nagy lyukas zászló, amit először lobogtattak, aztán olyan szorgalmasan befoltoztak, összevarrtak. Gondoltam, jó lesz ez így: a régi leves feldobva valami friss fűszerkeverékkel, hangosított énekszóval.

Aztán jött a második felvonás. Jancsi külföldre megy, a franciák szolgálatába áll, vitézül harcol a törökök ellen. Modern királylány, aktuálpolitikával viccelődő király, szaporodó furcsaságok.

Végül a harmadik rész: jön a pofon, a gyomorszájon vágás, minden egyszerre gellert kap, minden átértelmeződik, felsejlik, megvilágosodik a lyukas zászlóig visszatekergő gondolati szál. Végül begurítják azt a múzeumi vitrint, benne a két panoptikumi figurával… Vártam, hogy ha egy kicsit közelebb jön, valamilyen múzeumi feliratot is meglátok rajta, de úgy látszik, rám hagyják, hogy kitatláljak oda valamit.

Meghökkentő ez így, de nagyon jól működik. Bejön. A közönség szemlátomást veszi a lapot. Ezek az egymásra rakott rétegek, az időnként szó szerint idézett eredeti Petőfi, a népszínműves, fülbemászó nótás daljáték, az ironizáló aktualizálás és távolságtartás, a mindent átfordító, átértelmező zárás, szóval ezek a rétegek izgalmasan folynak át egymásba, feleselnek egymással, és alaposan megmozgatják a néző agyát.

Hagyományos tejjel tetszik kérni? - kérdezte reggel a pultos lány a kávézóban. Ez jó.

Megtörtént az IT Lábjegyzet blog átvezetése az IQSYS új portáljára. Átjött a teljes archivum és az új bejegyzések is itt jelennek majd meg. Mivel új szerkesztőfelületet kaptam, lehet, hogy egy kicsit kísérlezetni fogok vele.

Aki hozzászólni (népiesen: kommentelni) szeretne, először regisztrálnia kell ezen az új felületen.

FIGYELEM, SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

A blog nem vész el, csak átalakul, pontosabban új helyre kerül: az IQSYS portáljára, ahol az egész eddigi tartalma elérhető lesz, és az új bejegyzések is ott látják meg a virtuális napvilágot. Megtalálni nem lesz nehéz: a www.iqsys.hu címet kell beírni a böngészóbe. A jelenlegi címen az eddigi tartalom még elérhető lesz egy darabig, de már nem sokáig. Az átállás tervezett időpontja február 17. szerda.