iqsys.hu Guest

Krúdy Gyula: Ál-Petőfi. A Kallaigram szép, bordó kötésű sorozatában bukkantam rá, két másik regény társaságában. Nem először találkoztam vele. Valamikor lelkes olvasója voltam a Füles rejtvényújság képregényeinek. Az Ál-Petőfiből is készítettek egyet, Zórád Ernő volt a rajzolója, a műfaj egyik legjelesebb képviselője. 15121512A szabadságharc után vagyunk. Az országban ál-Petőfik járnak. Mindenki látja valahol Petőfit, mindenütt megtalálják a nyomát. Szemlátomást igény van ál-Petőfikre, és mivel van igény, akadnak vállalkozók is. Az egyik legsikeresebb ál-Petőfi kegyeiért két nő viaskodik. Párbajukat népes közönség figyeli. Szép leányok másolnak gyöngybetűkkel verseket bekeretezett papírlapokra. Úri dalárda indul szerenádot adni a bujdosónak. Pesti ifjak érkeznek a nagy leleplezésre. Vidéki postamester nyomoz a szőlőben. Közben jókat esznek, bort isznak, nagyokat nevetnek és nagyokat búsulnak. Petőfit végül nem találják meg. A két nő megszökik a maga kedvesével. Bakonyi táj, betyárok emléke, hullámzó Balaton. Igazi krúdys világ. 1512

Tegnap este, az IQSYS nagy őszi rendezvényét, az IQSymposiumot megelőző VIP fogadáson meghallgattam Kocsis Zoltán karmester és zongoraművész előadását a zene szeretetéről és tiszteletéről, a tehetséggel járó felelősségről, a tökéletességre való törekvésről, a karmester vezetői szerepéről, a motiválásról, a felkészülés és a gyakorlás fontosságáról, önmagunk és mások őszinte értékeléséről, sikerekről és válságokról, nagy elhatározásokról és nagy csalódásokról.

Mozi: Az admirális. A plakát szerint ez minden idők leglátványosabb orosz filmje. Kétlem, hogy tényleg az lenne, azt viszont készséggel aláírom, hogy ez minden idők egyik legunalmasabb és legrosszabb filmje. Nagyjából egy kevésbé sikerült brazil szappanopera színvonalán mozog. A színészek esélyt sem kaptak...

Bujtor István elment. Miben láthattam először? Nem tudnám pontosan megmondani, de valószínűleg a Fiúk a térről című fekete-fehér filmben, ami a maga idejében nagyon népszerű volt. Bujtor egy szálas péklegényt játszott benne, talán Lada volt a neve, "nagy" Lada azért, mert volt egy "kis" Lada, az öccse. Arra is emlékszem, amikor Hernádi Gyula darabjában, a Falanszterben katonai egyenruhában belépett a színpadra. Legalább egy fejjel magasabb volt mindenkinél, maga volt az erő. És most elment.

Egy zsűrizési feladat kapcsán internetes boltokat nézegetek. Örömmel tapasztalom, hogy egyre jobbak jelennek meg, a tavalyi mezőnyhöz képest jól látható a fejlődés. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy én határozottabb szabványosodásra számítottam. Azt hittem, néhány alapmodell fog elterjedni (talán csak kettő-három), vagyis a boltok egyformák lesznek, csak az árukínálat és a kiegészítő szolgáltatások lesznek különbözőek. (Az utóbbiak alatt leginkább azokat a szolgáltatásokat értem, amelyek az internetes boltokat a hagyományosakhoz teszik hasonlatossá: áruismertetés, összehasonlítások, személyesnek tűnő CRM, keresztértékesítés, rábeszélés, kommunikáció stb.)

Prognózisomat saját viselkedésemre építettem. Az igazat megvallva engem nem érdekel különösebben a webes bolt designja, eredetisége. Az amazonos, google-os minimalizmust szeretem. Azt szeretem, akkor érzem magam biztonságban, ha minden a megszokott helyen van és a megszokott módon működik - vagyis a szabványos megoldást kedvelem. Utálok keresgélni, hogy vajon hol fogom megtalálni például a szállítási feltételeket.

Azt tapasztalom, hogy a megnézett webes boltok abban próbálnak valami eredetit bedobni, ami engem egyszerűen nem érdekel. Ugyanakkor alig használják ki a kínálkozó - fentebb említett - automatizálható szolgáltatási lehetőségeket. Pénzt hagynak az asztalon - az enyémet legalábbis.    

Tegnap este a GfK születésnapi rendezvényén. A műsor részeként meghallgattam Kozák Ákos beszélgetését Konrád György íróval a rendszerváltásról, a társadalmi feszültségekről, az egyéni méltóságról, a polgárosodásról, a szociológiai kutatásról akkor és most.  

Pár napja az egyik legnagyobb nemzetközi szolgáltató vállalat hazai vezetőjével beszélgettem. Egy közelgő konferencia volt a téma. Azt kérdezte, szerintem miről lenne érdemes beszélnie, milyen témát válasszon. Azt mondtam, hogy engem például érdekelne a véleménye és cégének tapasztalatai a válságnak az outsourcing-trendre gyakorolt hatásáról. Visszafogja? Lök egyet rajta? Új utak, új megoldások felé tereli? Átmenetileg? Tartósan?

Az elmúlt hétvégén akadt a kezembe az ismert menedzsment-guru, C. K. Prahalad cikke a Business Week szeptermber 21-i számában. Mire számíthatunk? „Volatile times” - ez a professzor válasza. Nagy kilengésekkel, hirtelen változásokkal jellemezhető idők jönnek. Tessék csak megnézni például, milyen tág határok között mozog az olaj ára. Ilyen helyzetben egyszerre van szükség stabilitásra, jól definiált irányvonalra egyfelől, és rugalmasságra, gyors alkalmazkodásra másfelől. A nagy kilengések miatt ide-oda ugrál a fedezeti pont, gyorsan kell különböző tevékenységeket, forrásokat, kapacitásokat felfelé és lefelé skálázni, átrendezni, újrakombinálni.

Minek kedvez ez? Leginkább a kiszervezéses szolgáltatási modelleknek, ahol használat arányában kell fizetni, nincsenek nagy és kockázatos induló beruházások, az ingadozások miatti kockázat megoszlik ügyfél és szolgáltató között.  

Múlt csütörtökön néhány tucat friss MBA-s hallgató társaságában meghallgattam Ürge László előadását a ThalesNano-ról. Kémia, gyógyszergyártás, csúcstechnológia. Vállalkozás, cégvetés, tárgyalások, hálózatépítés. Európa, Amerika, Kína, India. Információk, tapasztalatok, modellek, módszerek három órán keresztül. Közben az ember mindvégig arra gondol: miben áll a titok? Miért sikerült? 

Az időnk gyorsan elfogyott, de ha maradt volna még, a hallgatóknak egy, a cégről szóló stratégiai tárgyú esettanulmány bevezető (problémafelvető) szakaszának megtervezését adtam volna feladatul. Kíváncsi lettem volna az eredményre.

Sarah Lacy érdekes könyvet írt a Szilícium-völgy második internetes vállalkozási hullámáról. A pontosság kedvéért: első hullám alatt a kilencvenes évek dotcom cégei értendők, a második pedig a válság után kibontakozott, népiesen Web 2.0-nak nevezett mozgalom.

Lacy újságíró, tőle tehát nem a tudományos pontosságot várja el az olvasó, hanem az „ott voltam, láttam, kipróbáltam, megkérdeztem, tanúja voltam” típusú hitelességet. Várakozásunkban nem csalódunk. Lacy szerint a második hullám képviselőinek cselekedeteit nagyrészt az első hullámban szerzett tapasztalatokkal lehet és kell magyarázni. Beszámolójából az derül ki, hogy az érintettek sokat tanultak a dotcom válságban kicsúcsosodó kudarcokból, döntéseikben, magatartásukban, hozzáállásukban, reflexeikben ott van a kudarcok, a bevert orrok, az elvesztett pénzek és állások emléke.

Tanulni nem szégyen. Nemsokára, a mostani válság után megfigyelhetjük majd, hogy a jelenlegi fő érintettek, például a pénzügyi szektor intézményei mit tanultak, és mit szűrtek le a tapasztalatokból.   

Domain knowledge. Életem vállalati korszakában tanultam meg ezt az angol kifejezést. Talán szakterületi tudásnak fordíthatnánk, de így is elég rondán hangzik.

Mit is jelent tulajdonképpen? Informatikus körökben nagyjából azt, hogy nem csak a szofvrehez és a hardverhez értek, hanem azt is tudom, hogy te az általam kínált, gondozott rendszert alkalmazást mire használod. Tudom, hogy ki vagy, mik a terveid, hogyan dolgozol, mi mozgatja nálad az üzletedet, stb. Értek hozzád.

Ha valaki pontosabban szeretné tudni, miért fontos a domain knowledge, elég egy pillanatra átülnie az asztal másik oldalára, vagyis a felhasználó térfelére. Milyen informatikussal állok szemben? Az egyik azt mondja: mondd meg nekem, hogy össze kell kötni az A és a B drótot, és én majd összekötöm. A másik: a múltkor azt mondtad nekem, hogy kössem össze az A és B drótot. Megtettem, de szerintem jót tenne neked, ha a C-t meg a D-t is összekötnénk. A két tudás és magatartásforma közötti különbség kisebb ügyeknél is óriási, órákban, forintokban mérhető.