iqsys.hu Guest

Divatos műfajjá vált a válságelőadás és a válságcikk: miért van válság, honnan jött a válság, meddig tart a válság, ki a felelős a válságért, mit kellene tenni, például a kapzsi bankárokat hogyan lehetne jól megregulázni valamilyen nagy, globális felügyeleti rendszer keretében. A válság-történetek általában a megzápult jelzálogkölcsönökkel indulnak, esetleg visszautalással arra, hogy Greenspan a dotcom válság idején leszállította az irányadó kamatlábat, és lent is tartotta, ami sokakat meggondolatlan cselekedetekre csábított.

Michael Mandel a Busines Week hasábjain (június 15.) más színt hoz a képbe, éppen ezért figyelmesen el is olvastam a sorait. Mandel szerint az ok - vagy legalábbis az egyik fontos ok - az innovációk elmaradásában, gyengélkedésében, késésében keresendő.

Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államokból tömegével vándoroltak el a termelési, gyártási munkahelyek. Amerikának ezt egy sor látványos innovációval, egy rakás új termékkel és szolgáltatással kellett volna ellensúlyoznia. A kilencvenes évek végén született innovációs előrejelzések nagyon optimisták voltak: rengeteg újdonság lesz, és ezek internet time (értsd: nagyon gyorsan) fognak piacra kerülni. Dőlni fog a pénz.

A valóság azonban ennél szürkébbnek bizonyult. Haladás van persze, de sokkal lassúbb, mint gondolták. Csak egy példa: az amerikai biotechnológiai ipar mint egész - ha minden igaz - 2008-ban volt először nyereséges, ezt azonban 2009-ben aligha fogja megismételni. De nézzük a tőzsdét: általános esés a csúcstechnológiai szektorokban. A gyógyszeripar például rengeteg pénzt nyelt el kutatásra, de a nagy áttörések elmaradtak. A korábbi rózsás prognózisok viszont meggondolatlanságra sarkalltak: mindenki ivott a medve (pardon: bika) bőrére, hitelt vett fel, amit most nem tud visszafizetni. A hitelválság csak tünet, következmény.

A problémát az oldja meg majd, ha beindul az innovációs gépezet. Amúgy erre Mandel szerint jó esély van, az innováció nem tűnt el, csak késik, de ami késik, nem múlik. Vannak biztató jelek, csak körül kell nézni. Mindez persze így csak egy hipotézis, egy ilyen cikket a Közgazdasági Szemle lektora valószínűleg simán visszadobna: tessék bizonyítani.               

Befejeztem Karinthy Ferenc Naplójának első kötetét. Hétszáz oldal, közel három év krónikája. Három nevezetes év: 1967 azért, mert közvetlenül 1968 előtt volt, 1968-at nem kell magyarázni, 1969 pedig - mint az köztudott - est l’année érotique. Elkészült az Epepe, szerzője becselezi az akkori Magyar Nemzetbe, hogy könnyebb legyen az út a könyvesboltokba. Megkezdődtek a Gellérthegyi Álmok próbái - emlékszem rá, Huszti-Almási, nagyon jó volt.

1968 jól érzékelhető törést hoz a Napló hangvételében: a nyüzsgés a régi, de több a kiábrándult hang, a keserűbb kritika. Érdekes, Cini mennyire fúj Jancsóra, Hernádira és úgy általában a „lilákra”. Szerettem én a lilákat? Ezt így visszamenőleg nehéz eldönteni. Kik is voltak pontosan a lilák? Ezt is nehéz megmondani. A korszak sajátossága volt a kódolás, vagyis politikai kritikák, üzenetek elrejtése mindenféle álca mögé. Félő, hogy sok esetben csak álca volt, üzenet, úgy értem értelmes üzenet semmi, de ezt nem mertük kimondani, mert hátha ott az üzenet, csak mi nem látjuk meg, nem értjük, és akkor kiderül, hogy a kötél rövid. Hát igen, nehéz idők voltak, ahogy most visszagondolok. Az ember csak dekódolt, dekódolt... Aztán néha kiderült, hogy nincs is mit dekódolni, vagy kódolva jobb volt, mint dekódolva. A tehetség rendszerfüggetlen. 

A CIO Insight egy gartneres felmérés alapján néhány adatot közöl az informatikai költségvetések állapotáról. A megkérdezett informatikai vezetők 2009-re 4,7%-os visszaesést jósolnak. Tavaly optimistábban ítélték meg az idei kilátásokat: 0,16%-os növekedést prognosztizáltak, ami nem sok, de azért a mostani mínusz 4,7-nél rózsásabb volt. A friss felmérés szerint a legnagyobb (10% körüli) visszaesés a telekommunikációs és a gyártó szektorban tapasztalható. Egyedül az egészségügy mutat növekedést, 2,2%-ot.              

Refrén: "Megmondták a költõk régen, legjobb kis felhõnek lenni az égen..." 

Itt a vége. A teljes, ábrákkal, táblázatokkal, forrásjegyzékkel felszerelt, megköpdösött és lecsiszolt változat remélhetőleg valamelyik folyóiratban fog megjelenni.

------------------------------------------------------

Kutatási témák

A jelen cikkben a clud computingot összetett, technikai és intézményi elemeket egyaránt magába foglaló innovációs nyalábként mutattuk be. Képet adtunk az innovációs folyamat kibontakozásáról, az új megoldás diffúzióját befolyásoló tényezőkről, a szolgáltatási üzleti modell versenyképességéről. Elemeztük a modellek közüli választást, a döntést meghatározó gazdasági és nem gazdasági tényezőket.
    A cikk elején arra a kérdésre is megpróbáltunk válaszolni, miért érdekes ez az innováció közgazdasági nézőpontból. Az érvek arra utalnak, hogy a vizsgált területen szakmai kihívást jelentő és hasznos kutatási programok lebonyolítására van lehetőség. Zárásként néhány példát sorolunk fel ezekre.
• Az infokommunikációs piac egyik gazdaságtudományi szempontból figyelemre méltó jelensége a zárt, kizárólagos (proprietary) és a nyitott (open source) rendszerek versenye. A cikkben utaltunk rá, hogy ez a jelek szerint a cloud computing területén is ki fog bontakozni. Fontos kérdés lehet, hogy önmagában mennyire lehet életképes a nyitott megoldás, szükség van-e az érvényesítéséhez állami vagy uniós „hátszélre”.
• Megvizsgálható, hogy a cloud-nyaláb innovációi christenseni értelemben  [Christensen 1997, 2004] romboló (disruptive) innovációnak tekinthető-e, és ha igen, annak melyik fajtájához tartozik. Egy ilyen vizsgálat arra is választ adhat, a befutott nagyvállalatokkal szemben mekkorák lehetnek az új belépők esélyei.
• A gazdasági növekedés, a technikai fejlődés és a foglalkoztatás szempontjából nem mindegy, hogy a nagy informatikai erőművek, szolgáltató adatközpontok hova települnek. Elemezhetők a telephely-választási szempontok, megvizsgálható az egyes országok (köztünk hazánk), régiók, települések ebből a szempontból értelmezett versenyképessége.
• Ha a cikkben leírt „informatikai erőművek” valóban közüzemekként kezdenek el viselkedni, kezelésük, szabályozásuk ugyanolyan problémákat vethet fel, mint például a gáz vagy az elektromosság esetében, ugyanakkor minden bizonnyal lesznek egyedi sajátosságaik is. Összehasonlító elemzések feltárhatják és magyarázhatják a hasonlóságokat és a különbségeket.
• A különböző informatikai szolgáltatások eltérő gazdálkodási sajátosságokat (pl. költségszerkezet, volumenérzékenység, kockázatkezelési lehetőségek) mutathatnak. Gazdasági vizsgálatuk feltárhatja, hogy milyen szervezeti fejlődés várható: a sokféle szolgáltatást egyesítő vertikális cégek, vagy inkább a specialisták lesznek-e a versenyképesebbek.
• A szolgáltatási modell és az azt támogató technika rugalmas árképzési módokra ad lehetőséget, amelyek tanulmányozása és elemzése tudományos feladat lehet.
• A szolgáltatási modellnek vizsgálatra érdemes környezetvédelmi vonatkozásai is vannak: ezen a téren hasznokkal és károkkal egyaránt számolni kell - kérdés, hogy merre billen a mérleg.
• A tanulmányban viszonylag keveset szóltunk a szolgáltatási modell elterjedésének távlati következményeitől, a lehetővé, illetve szükségessé tett alkalmazkodási folyamatokról: az informatikai piac további konszolidációja, szabályozási kérdések megoldása, tevékenységek földrajzi átrendeződése, hatás az egészségügyre, az oktatásra, az államigazgatásra stb.
A felsorolt és más problémákkal már több tudományos kutatóhely foglalkozik, így például a University of California megosztott informatikai rendszerekkel foglalkozó laboratóriuma, vagy a Massachusetts Institute of Technology digitális üzletet kutató központja.
 

"...hej, kényesen és rangosan, és énekelem hangosan:..."  Na, ez meg már az ötödik rész:

----------------------------------------

Választás a modellek közül
 
Ha leegyszerűsítjük a kérdést, azt mondhatjuk, hogy a felhasználók két lehetőség közül választhatnak, ha valamilyen informatikai alkalmazásra van szükségük. Az első az évtizedeken át alkalmazott modell: a szoftvert „dobozolt” formában megveszik a fejlesztőtől, majd a saját gépükre telepítik. A második a szolgáltatási modell: az alkalmazást szolgáltatásként (software as a service, SaaS) veszik igénybe és használat arányában fizetnek .
    Tekintsünk el most attól a helyzettől, amikor a megvásárolt illetve szolgáltatásként igénybe vett alkalmazás között a választási döntést befolyásoló minőségi, technikai, biztonsági különbségek vannak, vagyis szemléljük a kérdést tisztán gazdasági problémaként. James Gray, a Microsoft kutatóközpontjának szakembere egy 2003-ban született tanulmányában [Gray 2003] egyszerű eljárást javasol az átállás feltételeinek vizsgálatára. Egy számítási (számítógépes) feladat megoldásához a következő négy alapvető dologra van szükség:
• hálózati kapcsolatra, amin kérdéseket lehet feltenni és válaszokat lehet fogadni;
• feldolgozásra, vagyis információk transzformációjára új információk szerzése érdekében;
• adatbázis-elérésre a feldolgozás igényei szerint;
• adattárolásra az adatok hosszú távú tárolása céljából.
Különböző feladatoknál a felsoroltakra eltérő arányban lehet szükség: adódhat például egy kevés hálózati kapcsolatot igénylő, de feldolgozás-intenzív feladat, de egy másik példánál a helyzet ennek éppen a fordítottja lehet. 
    A következő lépés: rendeljünk költségeket (árakat) ezekhez a komponensekhez. Ehhez a komponenseket valamilyen módon skálázni és mérni kell, majd össze kell gyűjteni a piaci árakat. A feladat megoldható: a hálózati kapcsolatnál például az átfutó gigabájtok mennyisége lehet a kalkulációs egység, a feldolgozás esetében pedig az igénybe vett CPU idő, vagyis hogy mennyi ideig vettük igénybe a számítógép központi feldolgozóegységét, processzorát. A modellek közüli választás szempontjából a négy felsorolt tényező aránya és relatív áraik a mérvadók.
    Gray 2003-as árakat táplált a kalkulációs sémába, és arra a következtetésre jutott, hogy a szolgáltatási modell „ideális jelöltje” a következő tulajdonságokkal rendelkezik: nincs adatbázis vagy nincs szükség adatbázis-elérésre, hálózati kapcsolat iránti igénye minimális, a feladat viszont rendkívül feldolgozás-intenzív. Gray néhány példát is felsorolt: bonyolult rejtjelrendszerek feltörése, különleges, nagy számításigényű matematikai feladatok megoldása, Monte Carlo szimuláció pénzügyi kockázatok elemzéséhez, animációs filmek készítése, stb.
    2003-ban tehát ilyen jellegű feladatok megoldásánál volt érdemes a szolgáltatási modellt használni, vagyis a feladatot valaki mára bízni, a műveleteket szolgáltatásként valaki mástól megvenni. Az árak viszont változnak, de nem maradnak állandók a számítási feladatok sem . A Gray által felsorolt elemekre két nagy trend van leginkább hatással. Az egyik a Moore törvényeként ismert jelenség, ami szerint (a kalkuláció szempontjából) a számítási teljesítmény egységára meghatározott ütemben esik . A másik a távközlési árak csökkenése. Gray következtetése az „ideális jelöltről” akkor marad tartós, ha a távközlési árak csak mérsékelten csökkennek, a Moore által jelzett trend viszont változatlanul érvényesül. Ha viszont a távközlési árak gyorsan csökkennek, az érvelés meggyengül. Egyszerű logikával is hasonló következtetésre lehet jutni: ha a számítógépek ára olyan mértékben csökken, hogy az induló befektetéseknek, kapacitások kihasználtságának nincs jelentősége, kevesebben fognak másoktól szolgáltatásokat igénybe venni, ha viszont a gépek viszonylag drágák maradnak, a hálózati, távközlési költségek pedig összezsugorodnak, érdemes lesz másoktól szolgáltatásokat vásárolni.
    A távközlési árak a túlkínálat hatására 2000 után nagyon gyors csökkenésnek indultak, ami azt jelzi, hogy a „jelöltek” köre ma jóval tágabb lehet a korábbinál, vagyis nőtt a szolgáltatási modell versenyképessége.
    Ha a modellek közötti konkrét választási döntéseket nézzük (saját rendszer vagy szolgáltatás), a felhasználóknak ugyanolyan tényezőket kell mérlegelniük, mint a kiszervezési (outsourcing) döntéseknél általában. Gazdasági szempontból a kiszervezési akciók akkor sikeresek, ha annak eredményeképpen valamilyen haszon keletkezik, amin a két fél megfelelő arányban megosztozhat. A pénzügyi számítások igen összetettek lehetnek, hiszen a két modellhez eltérő struktúrájú pénzáramlások kapcsolódnak: kiszervező szempontjából a korábbi nagy induló beruházások és fix működtetési költségek a felhasználással arányos változó költségekké alakulnak át. A felhasználó szempontjából kifejezetten előnyös lehet a szolgáltatási modell rugalmassága. Ha a szervezet saját gépein futtatja a saját alkalmazásait, a megvásárolt kapacitásokat a csúcsidőszakokhoz kell igazítania, aminek következtében máskor kihasználatlan kapacitásai lesznek. Ezt a kockázatot a szolgáltatási modell áthárítja a szolgáltatóra, akinek viszont más lehetőségei vannak a kezelésre.
    A pénzben közvetlenül mérhető hasznon kívül a felhasználók természetesen más tényezőket is mérlegelnek. Egy nagyvállalat vagy egy bank például nagyon magas, közel 100%-os rendelkezésre állási szintet várhat el - nem biztos, hogy a szolgáltatók ezt teljesíteni tudják. Egy másik kényes tényező a kockázat: mi történik a fontos vállalati adatokkal egy szolgáltató kezében, betartja-e a szolgáltató az adatvédelmi szabályokat, mennyire biztonságos a rendszer például hackertámadások vagy természeti katasztrófák esetén, könnyen megoldható-e a váltás (nincs lock-in), ha a felhasználó elégedetlen a szolgáltatóval. A gyenge pontok rontják a szolgáltató esélyeit, a felszámolásuk viszont üzleti lehetőségeket jelent, amiket sokan igyekeznek kihasználni.
 

"Ragyog az ég rám fényesen, sétálok rajta kényesen..."  Itt a negyedik rész!

---------------------

A cloud computing megjelenése és  diffúziója
 
    A szolgáltatási modell az ASP-ktől a cloud computing irányába fejlődött tovább. Már többször jeleztük, hogy nem egyetlen innovációról, hanem összetett, technikai, eljárási és intézményi fejlesztéseket egyaránt magába foglaló innovációnyalábról van szó. A Berkeley Egyetem kutatócsoportja három újdonságot emel ki:
    1) A végtelen számítástechnikai kapacitások illúziója. Az igénybe vett kapacitásokat a felhasználónak nem kell előre terveznie: az ő szempontjából azok tetszés szerint skálázhatók, növelhetők vagy csökkenthetők.
    2) Nincs szükség a kívánt szolgáltatási kapacitások előzetes lekötésére. A felhasználó alacsony szintről indulhat, majd a lehetőségeitől és az igényeitől függően növelheti a mennyiséget.
    3) Az árazás és a fizetés rugalmassága. Az igénybevétel mérése kis egységekben történik, az árak kis egységekre vonatkoznak. A felhasználó számára lehetővé teszik, hogy a felesleges kapacitásokat „visszaadja”, vagyis takarékoskodjon a szolgáltatási költségekkel [Armbrust 2009, 1. o.].
A cloud computing mai valóságának és távlati víziójának főszereplői az „információs szupersztrádák” mellé épített hatalmas „informatikai erőművek”, amelyektől a fentebb leírt skálázható formában lehet szolgáltatásokat vásárolni. Közülük több már elkészült, másokat most építenek. Megvalósulásukhoz többféle technológiai innovációra volt szükség.
    Természetesen rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy a hatalmas közmű-adatközpontok nem sokat érnének szélessávú internetes kapcsolatok nélkül. 
    A szükséges rész-innovációk közül az egyik legfontosabb a grid-számítástechnika (grid computing). Fejlesztése - leginkább nagyszabású akadémiai projektek  támogatása céljából - már a kilencvenes évek elején megindult, abból a felismerésből kiindulva, hogy a mindenfelé használt, teljes kiépítésű számítógépek kihasználtsága nagyon kicsi, vagyis hatalmas tömegű kapacitás hever mindenfelé kihasználatlanul. A grid olyan párhuzamos architektúrát jelent, amelyben számítógépek vannak hálózatba („rácsba”) összekapcsolva, amelyek együttesen egyetlen nagy gépként viselkednek. Ezek a gépek akár különböző intézmények, egyének tulajdonában is lehetnek, különböző földrajzi helyeken. A grid-megoldás fontos előnye, hogy miközben a rácsot alkotó gépek közönséges tömegcikkeként olcsón beszerezhetők, együttesen nagy számításigényű feladatok megoldására alkalmasak. A mai kész vagy épülő „informatikai erőművek” hálóba kötött gépek százezreiből állnak.
    Egy másik fontos, a szolgáltatási modellt támogató technikai innováció a virtualizáció, ami az informatikai erőforrások, rendszerelemek absztrakt kezelésére nyújt lehetőséget [Dömölki 2008, 66-67. o.]. A virtualizációs technológiának köszönhetően a gép bizonyos értelemben elválik a hardvertől, absztrakt módon, logikailag jelenik meg. Gyökerei a hetvenes évekig nyúlnak vissza, de mára vált tömegesen és olcsón megvalósíthatóvá. A vállalatok és más intézmények fontos informatikai alkalmazásaikat sokáig külön szervereken futtatták: vettek egy alkalmazást és vásároltak hozzá egy szervert. E szerverek kihasználtsága gyakran a 20%-ot sem érte el. A virtualizációnak köszönhetően a szerverparkok nagysága csökkenthető, a feladatokat jóval kevesebb gépen is meg lehet oldani: a szerver elválik a fizikai géptől, rugalmasan mozgatható logikai egységként működik. Megfelelő technikával akár a személyi számítógépek is virtualizálhatók.
    A virtualizációs technológiát természetesen a cloud computing nagy adatközpontjai is használják . A grid-számítástechnika és a virtualizáció nagyfokú rugalmasságot és skálázhatóságot, dinamikus kapacitáselosztást, terhelésoptimalizálási és mindezek által költségmegtakarítási lehetőségeket kínál számukra, ami versenyképessé teszi a szolgáltatási modelljüket.
    A szolgáltatási szemlélet a modern szoftverfejlesztést is áthatja, sajátos fordista elgondolásokkal kombinálva. Szoftvert írni hosszú és fáradságos munka, hiszen egy összetettebb program sok százezer sorból állhat. Logikusan adódik a következtetés: jó lenne kész, csereszabatos komponensekből, alkatrészekből dolgozni, amelyek egy „szerelőszalagon” állnak majd össze. Napjainkban a szolgáltatások válnak a szoftverek komponensekre való bontásának elsődleges egységeivé. Ha az egyes komponensek nyílt és szabványos kapcsolódási felületekkel rendelkeznek, rugalmasan rakhatók belőlük össze különböző szolgáltatás-kombinációk. Az előbb említett fordi „szerelőszalag” tulajdonképpen egy-egy folyamat , amit egymáshoz kapcsolt szolgáltató szofverkomponensek támogatnak.
    A szolgáltatás-orientált architektúrákra (service oriented architecture, SOA) való áttéréssel, kész webes szolgáltatások „lehívásával” a termelékenység jelentős javulása érhető el. Ez a gazdasági előny egyrészt a vásárolt szolgáltatások felé tolja el az igényeket, másrészt arra motiválja a vállatokat, hogy az általuk saját célra kifejlesztett szolgáltató szoftvermodulokat forgalomba hozzák, szolgáltatási modell keretében értékesítsék. A meghatározott szabványokat használó, szolgáltatás-orientált architektúra fontos eleme a cloud computingnak. 
    A cloud computring terjedését az úgynevezett Web 2.0 jelenség is segítette. Az infokommunikációs piacon consumerization-nak nevezik azt, amikor egyes cégek a technikai innovációikat először nem az üzleti, hanem a fogyasztói piacon igyekeznek bevezetni. Ha a taktika sikeres, az új termékeket vagy szolgáltatást először a magánemberek próbálják ki, majd ők viszik be ezeket a munkahelyekre. Az elmúlt években az emberek saját kezdeményezésre nagy tömegben kezdtek el használni magán- és munkahelyi célokra webes szolgáltatásokat. Az egyik legnépszerűbb ezek közül az internetes keresés, amiben a Google-nak sikerült a legnagyobb piaci részesedést elérnie. A Web 2.0 jelenségcsokorba sok egyéb dolog is tartozik, így például a társasági hálózatépítés (social networkin), a blogolás, a fájlmegosztás, a wikik használata, a kommunikáció és az együttműködés más internetes módjai.
    Témánk szempontjából olyan kollektív tevékenységekről van szó, amelyeket webes szolgáltatások tesznek lehetővé. Hatalmas tömegek szoktak hozzá, hogy az interneten nagyon egyszerű módon praktikus szolgáltatásokat vegyenek igénybe , nem törődve azzal, hogy a szoftver hol, kinek a gépén fut. A vállalatok óvatosabbak, a kockázatokat mérlegelik, de látván az elérhető üzleti hasznot és a tömeges népszerűséget, egyre többen adják be a derekukat és nyitják meg a kapuikat a Web 2.0 előtt [McAfee 2006].
    Everett M. Rogers már többször idézett könyvében az innovációk elfogadásának (diffúziójának) a következő öt befolyásoló tényezőjét mutatja be:
• Relatív előny: milyen előnyöket nyújt az új megoldás a korábbiakkal szemben?
• Kompatibilitás: mennyire illeszkedik az innováció a meglévő értékekhez, a korábban megszerzett tapasztalatokhoz, az alkalmazók igényeihez?
• Komplexitás: mennyire nehéz megtanulni és használni az új terméket?
• Kipróbálhatóság: kipróbálható-e az újdonság könnyen és különösebb kockázatok nélkül?
• Megfigyelhetőség: az alkalmazás, illetve annak következményei láthatóak-e mások számára? [Rogers 2003, 6. fejezet]
Könnyen belátható, hogy a Web 2.0-ás tevékenységek terjedése pozitívan hatott mindegyik felsorolt tényezőre, megkönnyítve, sőt szükségessé téve a webes szolgáltatások innovációjának szervezeti diffúzióját. A webes szolgáltatások, illetve a cloud computing szervezeti (munkahelyi) megjelenésével az emberek azokkal a megoldásokkal találkoznak, amelyeket már megszoktak és megtanultak.
    Hasonló hatása van a kiszervezés népszerűségének is. Az informatikai tevékenységek (pl. szoftverfejlesztés, hálózatfelügyelet) kiszervezése már a kilencvenes években tömegessé vált, majd a 2000. évi válság idején újabb lendületet kapott a költségcsökkentési kényszer miatt. Szerte a nagyvilágban - így hazánkban is - nagy szolgáltató központok születtek, amelyek informatikai és informatikával támogatott szolgáltatásokat nyújtanak. Népszerűek az úgynevezett hosting szolgáltatások is, amikor az alkalmazások egy másik szervezet gépein futnak. A kiszervezésnek kialakultak a rutinjellegű eljárásai, működtetési, menedzselési szabványai. Mindezek a fenti tényezők révén megkönnyítik a cloud computing diffúzióját.
    Krauth Péter felhívja a figyelmet arra, hogy a webes szolgáltatások használata milyen gyorsan terjed a humápolitikai munka (pl. toborzás, bérszámfejtés) területén. A magyarázatot abban látja, hogy egyes jól algoritmizálható tevékenységek kiszervezéséhez a vállalatok már évtizedekkel ezelőtt hozzászoktak [Krauth 2008. 361. o.]. 
    A jelenlegi válság ismét a költségek csökkentésére kényszeríti a vállalatokat és egyéb intézményeket; a cloud computingra sokan úgy tekintenek, mint egy lehetséges költségcsökkentési megoldásra.
    A diffúzió szempontjából természetesen az sem mindegy, hogy mekkora az új modellel piacra lépő cégek ereje. Az innováció lehetőségeket nyit meg a kicsik és az új belépők előtt - a cloud computing esetében is így áll a helyzet. A lehetőségekre azonban már felfigyeltek a nagyok is. Hatalmas informatikai közművek felépítése csak nagy és gazdag cégek vállalkozhatnak, a beruházók között ott látjuk például a Microsoftot, a Google-t, az Amazont. A webes szolgáltatásokkal való megjelenés a korábbi „dobozolt” modellt használó szoftvercégeknél sajátos stratégiai „kannibalizációs” problémákat vet fel (az új üzleti modell „felfalhatja” a régit), de ennek ellenére az új modellel - egyelőre váltakozó intenzitással és sikerrel - többen kísérleteznek, köztük például az SAP és az Oracle.
    A szolgáltatók több tényező motiválhatja. A legfontosabb ezek közül a tömegszerűséggel járó gazdaságosság, ami több forrásból ered: a virtualizációs technikát használó adatközpontokban alacsonyabbak lehetnek a fajlagos költségek, komplex szoftverek kifejlesztésének hatalmas költségeit több felhasználó között lehet szétteríteni, jobban ki lehet használni a saját célra épített számítógépes infrastruktúrát. Egy másik fontos ösztönző az új belépőkkel szembeni védekezés, a versenytársak megelőzése, a piaci részesedés megőrzése.
    Ebben a szakaszban a cloud computing innovációs fejlődési történetét vázoltuk fel, a végén kiemelve a jelenleg érvényesülő technikai és piaci hajtóerőket. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az új modell ma valóságos alternatívát kínál a régivel szemben. Vizsgáljuk meg most az átállás kérdését a felhasználók szemszögéből is!

"...szemem ezért ragyog, mert én egy kis felhõ vagyok."   Íme itt a harmadik rész a maga nyers, csiszolatlan valóságában.

------------------------------

A cloud computing innovációs fejlődési pályája

Everett M. Rogers az innovációk diffúziójáról szóló könyvében az innovációs folyamat következő lépéseit különbözteti meg [Rogers 2003, 138. o.]:
• a szükséglet vagy a megoldandó probléma azonosítása;
• alap- és alkalmazott kutatás;
• fejlesztés (az innovációs ötletek, kutatási eredmények összehangolása a szükségletekkel);
• kereskedelmi forgalomba hozatal (a cikk elején már említettük);
• diffúzió és alkalmazás;
• következmények (az innováció által előidézett változások)
Arra is felhívja a figyelmet, hogy e fázisok nem feltétlenül a fenti sorrendben követik egymást, sőt, arra is van példa, hogy egyes szakaszok kimaradnak, vagy a folyamat nem lineáris, hurkok, ismétlődések vannak benne. Az infokommunikációs szektorban gyakran találkozunk ilyen eltérésekkel, gyakran előfordul például, hogy egy már kész termékhez később keresnek általa kielégíthető szükségletet vagy megoldható problémát .
    A cloud computing eddigi története során nem lineáris pályát futott be: a modell több generáció formájában fejlődött. Az egyes generációk diffúziója eljutott egy bizonyos pontig, majd egy korábbi fázisra visszalépve megjelent a következő generáció. E „fejlődési hurkok” magyarázata a kínálati (fejlesztői, szolgáltatói) és a keresleti (felhasználói, alkalmazói) oldalon egyaránt keresendő. A cloud computing technológiai szempontból összetett, sokelemű innováció eredménye, de az elterjedéséhez másfajta újítások, alkalmazkodási folyamatok is szükségesek felhasználói oldalon is: a felhasználók „érettsége”, fogadókészsége ugyanolyan fontos diffúziós tényező, mint a technikai megoldások kiforrottsága.

A korai szolgáltatási modell

    Már említettük, hogy a szolgáltatási modell nem újdonság az informatikában: a korai nagygépeket (mainframe-eket) a felhasználók nem megvásárolták, hanem bérelték a kapacitásaikat. A kiszolgálás viszont nem az interneten történt: az adatokat vagy nyers formában (bizonylatok) vagy valamilyen adathordozón (pl. lyukkártyán) vitték a számítóközpontokba, az eredményeket pedig kinyomtatva, leporellókon vihették haza. Mindenesetre a szolgáltatási modell gazdasági előnyei már ekkor is megmutatkoztak: nem volt szükség nagy induló beruházásokra (gépek és szoftverek megvásárlására), saját, fix költséget jelentő üzemeltető személyzetre: a felhasználó használattal arányos változó költségekkel kalkulálhatott.
    Sorozatos innovációknak köszönhetően a számítógépek egyre olcsóbbá, a használatuk egyre könnyebbé vált. Ezzel leáldozott a szolgáltatási modellnek: a vállalatok, de a magánfelhasználók is saját gépeket és programokat vásároltak. A modell nem tűnt el teljesen, hiszen egyes informatikai és informatikával támogatott vállalati tevékenységek (pl. bérszámfejtés) kiszervezése, szolgáltatásként való megvásárlása korán megindult . Sajátos belső szolgáltatási modellnek tekinthetők a központi nagygépből és hozzájuk kapcsolt jóval kisebb kapacitású asztali gépekből álló kliens-szerver rendszerek.
    Az internet robbanásszerű terjedése a kilencvenes években, különösen az évtized második felében következett be. Már ekkor felmerült az a gondolat, hogy az egymáshoz kapcsolt gépek bizonyos értelemben egyetlen nagy gépként is felfoghatók. Egyesek - köztük például Lawrence Ellison, az Oracle szoftvercég alapító-vezetője - ezt úgy fogalmazták meg, hogy „a háló lesz a komputer” [Bőgel-Salamonné 1998, 78-79. o.], vagyis a programok valahol a hálón fognak futni, az adatokat valahol a hálón fogjuk tárolni, nem a saját gépünkön. Ellison egyszerű és olcsó számítógépről - lényegében a mai netbookokról - vizionált: senkinek sem lesz szüksége arra, hogy asztali gépként egy erős „mini mainframe”-et tartson otthon, az emberek inkább valamilyen könnyen kezelhető eszközt akarnak majd, ami a hálóhoz, adatközpontokhoz, információs tárakhoz kapcsolódva olcsón ellátja az üzleti, háztartási, szórakoztatási, tanulási és egyéb feladatokat.
    Ez a vízió meglepően pontosnak bizonyult, de a megvalósulásáig még jó néhány évnek kellett eltelnie.

Az ASP cégek két generációja

    A szofveriparban a szolgáltatási modell internetes formája az úgynevezett Application Service Provider (ASP) cégek megjelenésével kapott újabb lendületet. A kilencvenes évek vége felé csak az USA-ban több száz ilyen céget alapítottak, több milliárd dollárnyi kockázati tőke felhasználásával [Kerstetter-Greene 2001]. Az ASP cégek informatikai alkalmazásokat kínáltak interneten nyújtott szolgáltatás formájában. Első generációjuk már befutott alkalmazásfejlesztőktől (például a PeopleSofttól) licencelt alkalmazásokat, tehát tulajdonképpen közvetítettek a szoftverfejlesztők és a felhasználók között.
    Az alkalmazás „bérbeadásához” egyéb kiegészítő szolgáltatások is tartoztak, így például rendszerintegráció (az alkalmazásnak a felhasználó igényeihez való igazítása, testre szabása, a felhasználók támogatása), alkalmazás-monitoring, mérés és számlázás. Egyes ASP cégek házon belül fogták össze e széles szolgáltatási kört, megszerezve, kiépítve a szükséges kapacitásokat és képességeket, mások viszont integrátorként, „virtuális vállalatként” tevékenykedtek, vagyis másoktól vásárolták az ügyfeleiknek nyújtott szolgáltatásokat. A szolgáltatásokhoz többféle árazási módot rendeltek (innovációról lévén szó, úgy is fogalmazhatunk, hogy többféle árazási móddal kísérleteztek): egyesek például fix előfizetési árakkal (flat fee pricing) próbálkoztak, mások az árakat az időhöz és a felhasználók számához kötötték, de hibrid megoldásokkal is lehetett találkozni.  
    Az ASP cégek nagy része a dotcom válság idején eltűnt, csődbe ment. Tömeges kudarcuknak az informatikai szektor általános válságán, a tőzsdei buborékon és a technikai fogyatékosságokon kívül más, közvetlenebb gazdasági és piaci okai is voltak. Akkor formájában az üzleti modell nem volt igazán életképes. Az induló ASP cégeknek rengeteg pénzt kellett költeniük számítógépes központjaik felépítésére és a licencelt szoftverekre. A felhasználói oldal viszont még felkészületlen volt, óvatosan, gyanakodva fogadta az új üzleti modellt, különösen a nagy megbízhatóságot, különleges adatbiztonságot igénylő alkalmazások esetében. 
    A nagy befektetéseket eszközlő ASP cégek akkor számíthattak volna induló beruházásaik megtérülésére, ha a szolgáltatásaik iránti kereslet gyorsan nő. Ez az informatikai piacon nem számít ritkaságnak, különösen ott, ahol működik a hálózati hatás: egy rendszer, egy megoldás annál értékesebb és vonzóbb, minél többen csatlakoznak hozzá. A más cégek szoftvereit licencelő ASP cégeknél a hálózati hatás gyengének bizonyult, különösen abban az esetben, amikor az adott alkalmazás használatánál nem volt szükség széles körű vállalatközi együttműködésre. A cégek nem számíthattak a tömegszerűségből eredő gazdaságosság erejére sem: a fix árakon licencelt szoftverekhez felhasználónként külön szervereket kellett telepíteni, tehát az ügyfelek számának növekedésével a fajlagos költségek nem csökkentek számottevő mértékben. A hálózati hatás és a tömegszerűségből eredő gazdaságosság együttesen lehetővé tették volna egyes korai belépők látványos sikerét és kiemelkedését  - ez azonban az említett okokból nem következett be.
    Az első ASP generáció tehát az internetes válság idején zátonyra futott: Rogers kifejezésével élve a tömeges diffúzió nem következett be. Hamarosan - gyakorlatilag már a válság előtt, a kilencvenes évek legvégén - megjelent azonban a második generáció. Képviselői már nem másoktól licenceltek programokat, hanem saját fejlesztésű, eleve internetes felhasználásra optimalizált alkalmazásokkal léptek fel. Ez a megoldás hatékonyabbá tette a szolgáltatást, könnyebbé a csatlakozást és a használatot. A webre tervezett alkalmazások esetében nem volt szükség minden ügyfélnél külön szerverre, vagyis működésbe léphetett a tömegszerűségből eredő gazdaságosság. Egyes új generációs ASP cégek nyereséghányada már a hagyományos, „dobozolt szoftvert” áruló szoftvercégek nyereséghányadát is meghaladta, kiélezve a versenyt a különböző üzleti modellek között.
    A szolgáltatási modell különösen sikeresnek bizonyult a kisebb vállalkozások körében, azt jelezve, hogy - Clayton Cristensen elnevezésével élve - a piac alsó szegmenséből induló romboló innovációról (low-end market disruption, [Christensen 1997]) lehet szó. A sikereket látva a kockázati tőkések újabb dollármilliárdokat pumpáltak az ASP cégekbe.
    Az ASP-k második generációja a vállalatok számát tekintve kisebb volt az előznél (az internetes láz elmúlt), képviselői viszont többnyire sikeresebbnek bizonyultak, ami egyrészt a technológia, másrészt az üzleti modell fejlődésével magyarázható.

"Megmondták a költõk régen, legjobb kis felhõnek lenni az égen..."  Második rész.
-------------------------------------------------------------------

Miért érdekes a modell közgazdasági nézőpontból?

Vegyük most sorra azokat a tényezőket és sajátosságokat, amelyek a cloud computing-ot a közgazdasági kutatás szempontjából érdekessé teszik!
    ● A piac mérete és növekedési potenciálja. Az infokommunikációs piac elemzésével és tanácsadással foglalkozó Gartner Group adatai szerint [The Economist 2008, 11. o.] a végfelhasználók 2008-ban világszerte közel három és fél trillió dollárt költöttek informatikára és távközlésre . Az ICT szektor 2007-ben a világ GDP-jének 6%-át produkálta [NESSI 2009, 5. o.]. Az Európai Unió távközlési szektora ugyanebben az évben 8,2%-kal növekedett, az informatikai (IT) szektor pedig 4,8%-kal [u.o.]. Ezekből az adatokból jól látható, hogy mindezidáig az ICT szektor kiemelkedően fontos motorja volt a gazdasági növekedésnek világszerte és az EU-ban egyaránt. A szektor lendülete egyszer már megtört a század elején jelentkező válság idején, de ismét erőre kapott. Most az a kérdés, hogy miként fog kilábalni a jelenlegi recessziós periódusból, képes lesz-e arra, hogy akárcsak a kilencvenes években, ismét „meghúzza” a gazdaságot.
    A növekedés szempontjából különösen fontos az innovációs potenciál: képese-e az ágazat szereplői gyorsan terjedő, beruházásokra, vásárlásra, használatra ösztönző újdonságokkal megjelenni. Publikációkból, hivatalos megnyilatkozásokból arra következtethetünk, hogy ezt az innovációs potenciált sokan a cloud computing-ban keresik: úgy gondolják, ez a modell lesz az, ami új innovációs hullámot indít el a szektorban, majd különböző alkalmazkodási folyamatokon keresztül az egész gazdaságban. Akik így gondolkodnak, két dologra számítanak: egyrészt arra, hogy a korábbi „dobozolt” alkalmazások nagy tömegben alakulnak át webes szolgáltatásokká, másrészt arra, hogy e szolgáltatások egy egész sor területen (például az egészségügyben, a kereskedelemben, az államigazgatásban) indíthatnak el innovációs változásokat.
    A növekedéssel kapcsolatban még egy kérdést kell megemlítenünk. A fejlődő világban (például egyes afrikai országokban) megfigyelhetjük, hogy az infokommunikációs infrastruktúra fejlődése egy-egy fázist átlépve fejlődik, például kimarad a vezetékes telefon korszaka, egyből a mobil rendszereket alkalmazzák, és a modern, könnyen hozzáférhető infrastruktúra jó hatással van a gazdasági növekedésre. Ugyanez történhet a cloud computing esetében is: egy adott ország, régió vagy település átlépheti a saját tulajdonú számítógép- és szoftverrendszerek korszakát, és a szolgáltatási modellt alkalmazhatja, ami különösen kedvező lehet a lakosság és a nagyon kevés tőkével rendelkező kisvállalkozások számára.
    ● Áttérés a szolgáltatási modellre különböző gazdasági szektorokban. A szolgáltatási modell nemcsak az infokommunikációs szektorban terjed: széles, sok területet érintő trendről van szó. A gazdasági statisztikák egyértelműen a szolgáltatási szektor előretörését mutatják. Növekvő fontosságuk miatt vállalati és tudományos körökben egyaránt élénk érdeklődés mutatkozik a szolgáltatások iránt. Kibontakozóban van egy, a szolgáltatások megtervezésével, menedzsmentjével, mérésével, árazásával, kontroljával és más kapcsolódó tevékenységekkel foglalkozó szakterület, amit egyesek „service science”-nek, szolgáltatástudománynak neveznek (lásd pl. [Paulson 2006], és ami egyre markánsabban megjelenik a felsőoktatási programokban is .
    A szolgáltatások előretörése a szoftveriparban is jól megfigyelhető: az ide tartozó vállalatok bevételében - néhány kivételtől eltekintve - csökken a hagyományos licences termékeladások, és nő a szolgáltatások aránya. Hosszú távú trendről van szó, ami még a kilencvenes években indult el [Cusumano 2009, 1. o.], lendületet kapva olyan jelenségektől is, mint például a nyitott forráskódú, ingyenesen letölthető szoftverek terjedése. A cloud computing ennek a trendnek egy új fejleménye.
    ● Az informatikai szolgáltatások „közművesedése”. A „utility computing” fogalmát gyakran együtt emlegetik a cloud computing-gal. Az elnevezés arra utal, hogy az informatika fejlődése ugyanolyan pályát futhat be, mint az áram- vagy a vízszolgáltatásé: igényeinek kielégítéséről kezdetben mindenki maga gondoskodik (saját generátor, saját kút, saját számítógép és szoftverek), idővel azonban versenyképesebbnek bizonyul a centralizált közmű-modell. Ezt az elképzelést már a kilencvenes évek végén is felvetették, a 2000. évi válság után Nicholas Carr keltett vihart részletesen kifejtett elképzeléseivel és következtetéseivel. [Carr 2004, 2008]. Carr szerint az informatikában a közmű modellt a technika  fejlődése lehetővé, a gazdasági tényezők (leginkább a szabványosodással és centralizált kiszolgálással együtt járó költségelőnyök) pedig versenyképessé teszik: e két hatás együttesen masszív, tartós trendet eredményez a közmű-modell irányába.
    Tény, hogy a vezető informatikai cégek által jelenleg épített hatalmas, szerverek tízezreit magukba foglaló adtaközpontok technikai és kiszolgálási szempontból valóban hasonlítanak a hagyományos közművekre. Az 1. sz. ábrán vázlatos formában mutatjuk be az informatikai közmű-modellt, amelynek számos szereplője lehet, vagyis az ábrán felsorolt funkciókat (hálózati infrastruktúra biztosítása, informatikai háttérfunkciók, adatközponti szolgáltatások stb.) több szervezet láthatja el, piaci alapon vagy hierarchikusan kapcsolódva egymáshoz. Az igénybe vett szolgáltatásokért az ügyfelek használat arányában fizetnek. Az informatikai közművek szolgáltatásai egyre több eszköz (pl. hálózati számítógépek, okostelefonok, navigációs eszközök) számára válnak elérhetővé, folyamatosan tágítva ezzel a felhasználási módok és a potenciális felhasználók körét.

Miközben az informatikai piacon erőre kap szolgáltatás alapú közmű-modell, a közeledést a másik irányból is megfigyelhetjük. Az épülő informatikai közművek számos innovációval jelentkeztek a kiszolgálás területén (szolgáltatáskatalógus, szerződésben rögzített szolgáltatási szolgáltatási szintek /angol néven service level agreement, röviden SLA/, kifinomult jelentések a teljesítményekről, szabványos kontrollfolyamatok stb.), amelyekből a hagyományos közművek többet átvettek már. A konvergencia többrétű, technikai és kiszolgálási-irányítási területen egyaránt megfigyelhető. A hagyományos közművek területén az egyik fontos innovációs irány az intelligens hálózat kiépítése: a hálózati infrastruktúrára érzékelőket, szenzorokat telepítenek, az ezektől érkező jeleket intelligens informatikai alkalmazások dolgozzák fel, amelyek automatikus döntéseket is hoznak, például kapacitásokat rendeznek át, árakat módosítanak. 
     ● Sikeres gyakorlati alkalmazások, szaporodó alkalmazási tervek. A fogalmi tisztázatlanságok, az innováció kiforratlansága ellenére a cloud-modell gyakorlati alkalmazása gyors léptekkel halad előre. Geoffrey Moore [2002] modelljét használva: a piaci elfogadás az „inovátorok” csoportjánál tart, vagyis egyes szervezetek versenyelőnyök szerzése érdekében kísérleteznek vele, utat törve, referenciákat teremtve az utánuk következő nagy csoportnak, az óvatosabb, meggyőző példákra, alacsonyabb árakra váró „korai többség”-nek. Az üzleti alkalmazás leginkább ott terjed, ahol ugyanazt az alkalmazást és adatbázist sok, különböző helyeken tartózkodó vagy kifejezetten mobil alkalmazottnak (pl. rendszeresen úton lévő kereskedőknek) kell használnia.
    Van példa üzleti területen kívüli alkalmazásokra is. Az egyik ígéretes terület az egészségügy, ahol a cloud computing  az integrált, a páciensekről teljes képet adó, centralizált, az interneten keresztül bárhonnan elérhető, intelligens szolgáltatásokkal kiegészített adatbázisok, diagnózistárak tervével találkozik. Egyes országokban (például az Egyesült Királyságban) már hatalmas egészségügyi digitalizálási projektek futnak, a terv a frissen megválasztott amerikai elnök, Barack Obama gazdaságélénkítő csomagjába is belekerült.
    ● Az Európai Unió elképzelései és szándékai. 200 milliárd eurós forgalmával a szoftveripar az EU infokommunikációs piacának legnagyobb és leggyorsabban növekvő szegmensét képviseli. Ugyanitt a szolgáltatások a GDP kétharmadát adják. Ezekre az adatokra hivatkozik az egyik legnagyobb európai szoftvercég, az SAP fehér könyve [SAP 2008], amikor összehangolt uniós stratégiát és akciókat szorgalmaz a „szolgáltatások internete” (internet of services) érdekében, javaslatot téve egy ilyen funkciójú információs- és tudásközpont létrehozására. Érveik közé tartozik az is, hogy a szoftveripart mindezidáig az Amerikai Egyesült Államok uralta, az új modell viszont megváltoztathatja a versenymezőnyt, amiben amúgy Ázsiával is számolni kell. A fehér könyv szerint az energia, a kereskedelmi, az utazási és logisztikai, a gyártási és a pénzügyi szektorban várhatóak a legradikálisabb változások a webes informatikai szolgáltatások terjedésével. Külön említi a közigazgatást, ahol az elektronikus kormányzás számára nyílnak új lehetőségek.
    Az SAP és más cégek hasonló fellépései az Unió intézményeiben nyitott fülekre találtak. Viviane Reding, az Európai Bizottságnak az információs társadalomért és a médiáért felelős tagja az európai információs stratégia középpontjába az interneten elérhető szolgáltatásokat állítja, több ország, köztük Franciaország és Svédország kezdeményezésit hozva fel példaként [Reding 2009]. Lándzsát tör az internet nyitottsága és semlegessége érdekében is, ami már csak azért is érdekes, mert 2009. tavaszán az infokommunikációs ipar több tucat cége, köztük olyan nagyok is, mint az IBM, a Cisco és a fentebb említett SAP közösen elfogadott dokumentumot tettek közzé „Open Cloud Manifesto” címmel, a nyitott forráskódú és architektúrájú megoldások mellett téve le a voksukat. A „cloud computing” fejlődésének fontos kérdéséről van szó: vajon a zárt, kizárólagos tulajdonban lévő (proprietary), vagy a nyitott megoldások terjednek-e el.
    Az EU által indított NESSI kutatási program a „szolgáltatások internetének” felépítését szolgálja . 
   ● Strukturális és intézményi változások. A cloud computing, illetve általában az internetes szolgáltatások terjedése számottevő hatást gyakorolhat az infokommunikációs piac struktúrájára és a felhasználókra egyaránt. A hatásmechanizmus nehezen kiszámítható, már csak azért is, mert többféle erő érvényesülhet egymással párhuzamosan. A nagy informatikai cégek (Microsoft, Google stb.) által épített hatalmas adatközpontok (a közmű-hasonlattal élve: informatikai „erőművek”) a monopolizálódás veszélyét vetítik előre. Informatikai alkalmazásokat jól skálázható, használat alapján fizetett szabványos szolgáltatások formájában vásárolni csábító megoldás lehet, ha viszont nehéz lesz szolgáltatót váltani (lock-in), a felhasználók kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek A technikai innováció ugyanakkor mindig új belépők előtt is megnyitja a kaput, vagyis a régi nagy cégek új versenytársakkal  találhatják magukat szembe.
    A felhasználók körében a cloud computing újabb lendületet adhat a kiszervezési hullámnak [Robinson-Kalakota 2004], újabb lehetőségeket teremtve egyes e téren aktív feltörekvő országok szolgáltatási ipara számára is. Tovább fejlődhetnek a hálózatos intézményi struktúrák, mobilabb, decentralizáltabb intézmények jöhetnek létre, gyorsabban terjedhetnek a rugalmas foglalkoztatási formák.
    ●  Folyamatban lévő innováció. E szakasz címében azt a kérdést tettük fel, miért érdekes a cloud computing közgazdasági szempontból. Több választ soroltunk fel: új növekedési lehetőségeket teremthet az infokommunikációs piacon, erősíti a szolgáltatási szektort és elősegíti annak térnyerését, érdekes analógiák adódnak a közműszektorral, egyre több gyakorlati alkalmazása tanulmányozható és elemezhető, szerepet kap az Európai Unió terveiben, strukturális és intézményi változásokat idézhet elő.
    E korántsem teljes sor végén arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy kibontakozóban lévő, a szemünk előtt alakuló, de már tanulságos múlttal, érdekes fejlődési pályával rendelkező, „élőben tanulmányozható” innovációról van szó. A következő szakaszban eddigi fejlődési pályáját vázoljuk fel.  

Haladok a cloud computingról szóló cikkel. Íme a bevezetés a jelenlegi állapotában:

-------------------------------------

Az infokommunikációs (ICT) - tehát az informatikai és a távközlési szektort egyaránt magába foglaló - piacon nemcsak termékek, hanem üzleti modellek is versenyeznek egymással. Üzleti modellnek azt a módot nevezzük, ahogy egy vállalat piacra visz és értékesít egy terméket. Everett M. Rogers az innovációk diffúziójáról szóló könyvében a fejlesztési folyamat fontos lépéseként említi meg a kereskedelmi forgalomba hozatalt (commercialization), az innovációt megtestesítő termék termelését, kiszerelését, marketingjét és terítését értve alatta [Rogers 2003, 152-153. o.]. Az üzleti modell ezekhez a tevékenységekhez kapcsolódik: tömören szólva az a mód, ahogy egy vállalat „pénzt csinál” egy termékből.
    Egy adott termékhez gyakran többféle üzleti modell rendelhető. Autót például lehet vásárolni, bérelni, de be is lehet ülni egy taxiba, vagyis szolgáltatást lehet vásárolni. Eladás, bérbe adás, személyfuvarozási szolgáltatás: ezek különböző üzleti modellek egy gépjármű-flottával rendelkező cég számára. Ha az innováció fogalmát tágan értelmezzük, az üzleti modellek innovációjáról is beszélhetünk. A technológia fejlődése és az üzleti modell megújulása elválhat egymástól, de az is előfordul, hogy az előbbi kifejezetten lehetővé teszi új üzleti modellek kifejlesztését és bevezetését.
    A cloud computing ez utóbbi esetre példa: a technikai fejlődés új üzleti modell megjelenését és elterjedését teszi lehetővé, amely versenyezni kezd az addig megszokottal. A számítógépes szoftverek fenti értelemben vett forgalomba hozatala évtizedeken át úgy történt, hogy az alkalmazásokat „dobozolt” formában, többnyire meghatározott tartalmú licencszerződések keretében eladták a vevőknek, akik azokat saját gépeiken telepítették és futtatták. A cloud computing ezzel szemben szolgáltatás nyújtását jelenti valamilyen távoli helyről (a „felhőből”, vagyis olyan helyről, amit a felhasználó esetleg nem is ismer, nem tudja hol van). A felhasználó nem szoftvert vásárol, hanem szolgáltatást: az alkalmazást az internet modern távközlési hálózatán éri el.   
    Tulajdonképpen nem a szolgáltatási modell maga az újdonság benne, hiszen a számítógépesítés korai éveiben még a nagyvállalatok sem engedhették meg maguknak, hogy saját gépeket vásároljanak: a programok a gyártó gépein futottak, működtetésükről a gyártó szakemberei gondoskodtak. Az említett vásárold meg, telepítsd és futtasd a saját gépeden modell csak később jelent meg, amikor a számítógépek olcsó, könnyen hozzáférhető eszközökké fejlődtek, akkor viszont hosszú időre uralkodóvá vált a piacon. A cloud computing felhasználója szolgáltatásként jut hozzá egy informatikai alkalmazáshoz, de ezt a szolgáltatást ma a legmodernebb technikai eszközök, hálózatok segítségével nyújtják.
   Ilyen szolgáltatásokat nemcsak vállalatok, hanem magánemberek is igénybe vesznek, méghozzá nagy számban. Közismert például a Google keresési szolgáltatása: nem kell hozzá semmiféle szoftvert vásárolni és telepíteni, a szolgáltatás az interneten érhető el nagyon gyorsan, a program valahol a Google hatalmas szerverparkjában fut. A példából az is látható, hogy az ilyen szolgáltatásokért többféle módon lehet fizetni: a keresés akár direkt módon fizetett szolgáltatás is lehetne, de az adott esetben nem az: indirekt módon fizetünk érte a találati oldalakon megjelenő reklámok megtekintésével, vagyis a Google jövedelme a reklámozóktól származik (akik nyilván megkísérlik áthárítani a reklámköltségeket a termékeik vásárlóira).
    E szolgáltatási modell működtetéséhez ma nagyrészt rendelkezésre állnak a technikai feltételek. Szélessávú internetes hozzáférés, nagy teljesítményű kiszolgáló központok (szerverparkok), különböző biztonságtechnikai megoldások, szabványos technikai elemek nélkül a cloud computing tömeges méretekben elképzelhetetlen lenne. A technikai lehetőségeket kihasználva egy adott informatikai alkalmazás fejlesztője terméke piacra vitelénél többféle üzleti modell közül választhat: eladhatja a hagyományos módon „dobozolva”, licencszerződés formájában, de szolgáltatásként is ajánlhatja az interneten keresztül.
    A cloud computing mint üzleti modell technikailag lehetséges, kérdés viszont az, hogy milyen előnyöket tud felmutatni, mennyire versenyképes, van-e esélye arra, hogy széles körben elterjedjen, valódi alternatívát kínáljon, vagy akár idővel legyőzze a jelenleg uralkodó modellt. A technikai kivitelezhetőség ehhez kevés, a modellt gazdasági szempontból is meg kell vizsgálni.

A gépemen van egy „információs társadalom” nevű mappa. A minap letöltöttem bele a New Image for Computing kutatási jelentését a középiskolások és a számítástechnika viszonyáról. Igazából nincs benne semmi meglepő, de mivel az eredmények markánsak, érdemes felidézni őket.

A kutatók megállapították, hogy a fiúkat sokkal jobban érdekli a számítástechnika, mint a lányokat. Az utóbbiak nagy része a számítógépes munkát az unalommal, a matekkal, a billentyűk fárasztó nyomogatásával azonosítja. Egy másik felismerés: a számítástechnika a fiúk körében jobban érdekli a feketéket és a spanyol ajkúakat, mint fehér társaikat. Más a helyzet a lányokkal: az előbbi csoportban a lányok érdeklődése rendkívül alacsony.

Amúgy a válaszok szerint a számítógépes karrier legnagyobb vonzereje a kreativitásban és az új dolgok felfedezésében rejlik.