Harcos

Bevallom, sokáig nem tudtam semmit Írországról. Pulikutya alakú sziget balra Angliától. Szeles, esős. Aztán a sors, a rendszerváltás és a Tempus program úgy hozták, hogy többször is jártam ott, Dublinban, Corkban, még egy Hollywood nevű eldugott fészekben is megfordultam. Munka után gyakran sétáltam a fővárosban: Dame Street, Trinity College, Connolly Station… Benéztem a Főpostára is. Tudtam, hogy itt volt a felkelés, ezt az épületet ostromolták meg az angolok a Nagyhéten.

Pár napja fejeztem be Roddy Doyle könyvét a Henry csillagát. Az egyik fontos jelenete itt játszódik a Főpostán, a felkelés idején. Henry koldusszegény dublini srác. Falábú apja főállásban egy nyilvánosház kidobóembere, mellékállásban bérgyilkos. Neveket kap, elintézendő ügyeket, áldozatait a lecsatolt falábával veri agyon. Hű szolgája a gazdájának, családszerető ember. Utolsó kalandját nem ússza meg: eltűnik, meghal, nem tudjuk pontosan.

Fia, Henry magára marad. Valahogy az ország függetlenségéért harcoló munkásvezérhez, Connollyhoz és az embereihez csapódik. Nem sok fogalma lehet arról, mi az hogy ország és mi az, hogy függetlenség. Itt fogadták be, és kész. Jól érzi magát a harcosok körében, akik között sok fura ember akad. Olyan srác, aki könnyen csinál forradalmat, egyrészt mert nincs vesztenivalója, másrészt mert fogalma sincs, hogy tulajdonképpen mit is csinál.

Jön 1916, jön a csata az angolokkal a Főpostán. A várva várt németek viszont nem jönnek, a felkelés elbukik. Az angolok bosszúja, a sorozatos kivégzések szimpátiát keltenek a felkelőkkel addig hűvösen ellenséges lakosságban. Henry hős lesz, dalokat írnak róla. Ott marad a földalatti mozgalomban. Elemében van, profi gyilkos lesz belőle, és gyilkosok profi kiképzője. Kiválóan érzi magát ebben a szerepben. Hogy korszerűen fejezzem ki magam, elkapja a flow, az áramlat, a neki való, ütemes, sikerélményt adó munka eufóriája.

Semmi bonyolult ideológia, semmi eszme, semmi filozofálás. Éjszakai támadások, puska a kabát alatt. Összecsukló rendőrségi ügynökök. Biciklis támadás és menekülés. Az angolokat idegileg kell legyőzni. Frontálisan nem lehet, ahhoz túl erősek. A cél az, hogy ne érje meg nekik itt maradni, hogy a határhasznuk kisebb legyen, mint a határköltségük, hogy ismét korszerűen fejezzem ki magam, de a könyvvben is így fogalmaz valaki.

Így is történik. Az angolok feladják. Most jöhetne valami más. Jön is, Henry viszont rájön, hogy becsapták. Tudatlan gyalog volt mások sakkjátszmájában. A fiúk-akiknek-most-jött-el-az-ideje nem tartanak többé igényt rá. Megtette, most mehet. A mozgalom egyre inkább egy üzleti vállalkozáshoz válik hasonlatossá. Egyre világosabban látszik, kik álltak a háttérben, kik húzogatták a szálakat és miért. Henry ráeszmél: balek volt, mint az apja. Mégegyszer előveszi az öregtől örökölt falábat…

A történet itt befejeződik. Mi lesz Henryből? Talán megmarad bérgyilkosnak. Talán kivándorol. Talán jelölteti magát képviselőnek. Talán egyszer szobrot állítanak neki valahol, és ráírják: a jövőért harcolt. Pedig fogalma sem volt a jövőről. Nagyjából csütörtökig látott előre.

SZEK

Tegnap konferencia és tisztújító közgyűlés a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért egyesületben. Tavasszal nagy, áttekintő konferenciákat szoktunk rendezni, ősszel pedig valamilyen speciális témára koncentrálunk, ami ez alkalommal a logisztika volt, természetesen az elektronikus kereskedelem nézőpontjából.

Egy előadás a Magyar Posta CEP üzletágáról, egy kerekasztal e-kereskedelmi vállalkozások logisztikai tevékenységéről. A beszélgető partnerek logisztikai szempontból különleges árucikkekkel foglalkoznak. Előadás a vonalkódos és az RFID-s logisztikai, készletgazdálkodási rendszerekről: technikai lehetőségek, gazdaságossági megfontolások, várható eredmények. Problémafelvető bevezető (tartsuk házon belül a kiszállítási tevékenységet, vagy inkább szervezzük ki) után újabb kerekasztal nagy, nemzetközi logisztikai cégek vezető munkatársaival.

A konferencia után tisztújító közgyűlés. Az első elnökség mandátuma (2005-2008) lejárt. Beszámoló után választás és programhirdetés. Az új elnök Kis Ervin Egon. Az új elnökség először december elején ül össze.

Áttörte
A krónika kedvéért: a Google árfolyama hétszázvalahányról lefelé zuhanva áttörte a háromszázas határt. A P/E hányados jelenleg 16 körül van.
Internet industry type

Elméláztam a Yahoo!-ról gazdagon sorjázó írások egyik mondatán. A The Wall Street Journal írja egy Yahoo!-elemzőre hivatkozva: “The board wants to consider executives with strong operational skills who may be veterans of the high-tech and media world, rather than simply Internet industry types…”

Úgy tűnik, az alapító Jerry Jangot sikerül kiszorítani a vezérigazgatói székből. Jöjjön valaki más, mondja az újság, egy régi motoros az informatikai vagy a médiaiparból, aki… Aki? Aki nem olyan, mint Yang. Mit jelenthez az, hogy valaki “Internet industry type”? Határozatlan? Tépelődő? Álmodozó? Döntésképtelen? Nem áll a csapatok élére, nem kiállja, hogy “Előre!!!”? Konszenzuskereső? Demokratikus? Ilyenek lennének az internetes ipar cégvezetői? Ilyen lenne az "internetes típus"?

A nyilatkozók szerint határozott iránymutatásra van szükség, határozott döntésekre, határozott végrehajtásra. Válság idején rendszerint felerősödnek az ilyen hangok. Hajdani tanulmányaim jutnak az eszembe: a vezetésben mindennek megvan a maga szezonja. Soha ne higgy az univerzális receptekben. Ugyanakkor úgy tűnik, senki sem tudja, merre van az előre. Yang Hamletként jelenik meg, a befektetők pedig Fortinbrasra várnak, aki jön, cselekszik, aztán majd lesz valahogy, mert olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna. Bizonyára sokan arra is gondolnak, hogy mégiscsak jobb lett volna a céget januárban harmincegyért odaadni a Microsoftnak…

Terv

Pár napja egy új könyv tervén gondolkodom. Induljunk ki abból, hogy sok informatikusnak van szüksége legalább alapfokú vállalati pénzügyi ismeretekre: hogyan épül fel egy eredménykimutatás, mi a különbség a nyereség és a szabadon felhasználható pénz között, mi az a pénzáramlás, mit mutat és mit nem mutat a vagyonmérleg, mit lehet kiolvasni a pénzügyi mutatókból, milyen pontossággal mutatják a cég állapotát, mennyire pontosak a pénzügyi kimutatások, mekkora szerepe van a becsléseknek, a sokszor szubjektív ítéleteknek, hogyan lehet legális keretek között manipulálni a számokat, stb. Ha valaki idővel vezető akar lenni, akkor pláne jól jön az ilyen tudás. Az sem árt, ha egy informatikai cég kereskedője el tudja magyarázni, miért érdemes pont az általa kínált megoldásba fektetni a pénzt, hogyan fog az megtérülni.

Az első rész tehát pénzügyi alapismereteket tartalmazzon. Indítás egy elképzelt beruházási példával: három ember összeül, hogy összerakja egy kereskedelmet támogató alkalmazás pénzügyi tervét. Hatás az eredményre, hatás a pénzáramlásra, megtérülési számítások. A példa legyen egyszerű. Utána jöjjön egy fejezet a pénzügyi intelligencia fontosságáról: mi az, mikor és miért van rá szükség. Aztán jöjjenek a pénzügyi alapismeretek: eredménykimutatás, vagyonmérleg, pénzáramlás, pénzügyi mutatószámok, összetettebb mutatószámrendszerek.

Mindezt egyszerűen, lehetőleg sok informatikai vagy informatikai vonatkozású példával. Ne azoknak szóljon, akik mérlegképes könyvelők akarnak lenni, vagy át akarnak nyergelni a brókervilágra. Tőzsdéről, árfolyamokról csak nagyon keveset, bankügyletekről, banki termékekről gyakorlatilag semmit. Itt legyen vége az első résznek, itt akár be is lehessen fejezni az olvasást.

A második részben tágítsuk ki és tegyük bonyolultabbá a képet. A fő üzenet: az informatika hat a pénzügyekre, a pénzügyek hatnak az informatikára - sokrétű, bonyolult kölcsönhatás van, ami ráadásul időről időre változik, hiszen változik a technológia, változik a gazdasági helyzet, változnak a körülmények, változnak a vállalatok. Szóljunk többet az informatikáról, koncentráljunk az üzlet és az informatika kapcsolatára.

A második rész első fejezetében térjünk vissza az indító példára: ennyire egyszerű lenne? Direkt és indirekt hatások, TCO és TVO. Operatív és stratégiai beruházások megkülönböztetése. Aztán következzék a történelmi perspektíva: egy fejezet az informatikai piac és a vállalati informatika fejlődési szakaszairól, majd a következőben történeti áttekintés arról, miért várt egyre bonyolultabb kérdéssé az informatikai fejlesztések és beruházások pénzügyi megítélése, hol tartunk most, hogyan néz az üzlet az informatikára, új üzleti modellek, kiszolgálási módok pénzügyi vonatkozásai. Külön fejezet az üzleti intelligenciáról, majd egy másik az informatikai tevékenységek kiszervezéséről: pénzügyi motívumok, pénzügyi következmények.

Összefoglalás, irodalomjegyzék bevezetővel: hol lehet az irodalomban többet olvasni a tárgyalt témákról, ajánlott olvasmányok tematikus rendben, majd forrásjegyzék a szokásos előírások szerint. Függelékbe nem lenne rossz egy-két esettanulmány: hogyan születnek az informatikai beruházási döntések. Az első részben kevés hivatkozás, inkább csak illusztrációk; a másodikban az irodalom határozottabb megjelenése. Szövegközi gyakorlati példák esetleg behúzott margóval kiemelve.

Bevezetés a legelejére: mi a célja, kiknek szól, hogyan épül fel, hogyan érdemes olvasni. Ugyanitt egy-két személyes tapasztalat. Egyszerű cím: „Pénzügyekről informatikusoknak”, esetleg „Pénz és informatika” vagy valami ilyesmi. Két lektor kellene: egy pénzügyi és egy informatikai. Szponzor, támogató a megjelentetéshez? Az nyilván előnyös lenne.

Jön a tél, jönnek a hosszú, sötét délutánok.  

A betyár

A múlt pénteki CEBC konferencián hallottam az egyik előadó szájából azt a történetet, amit a könyvekből már régóta ismerek, de felidézem itt, mert az adott helyzetben érdemes lehet újra átgondolni. A nemzeti érzelmekre való tekintettel magyarosított változatban adom elő.

Egy eldugott kis bakonyi falucskában nagy a szegénység: a házak kopottak, az emberek rongyos ruhában járnak, senkinek sincs egy fillérje se. Egy poros délutánon belép a korcsmába Sobri József, a betyár. Letesz a pultra egy ezres bankót, és arra kéri a korcsmárost, őrizze meg neki, amíg ő meglátogatja a hegy másik oldalán a babáját, bizonyos Répa Rozáliát.

A korcsmáros beteszi a bakót a szekrénybe, de mivel izgága ember, nem sokáig bírja: előveszi, és megrendel egy új kármentőt érte az asztalosnál. Az asztalos megcsinálja, zsebre vágja a bankót, átballag a kovácshoz, új kaput csináltat vele az ezresért. A munka végeztével a kovács elmegy a szabóhoz, és kelengyét vásárol a lányának. Így megy ez házról házra, családról családra. Vándorol a bankó. A sor végén valaki egy nagy vacsorát rendel a korcsmárostól, aki visszakapja az ezrest, és megkönnyebbülve várja Sobri József visszatértét.

A betyár visszajön. Útközben látja, hogy a falu megcsinosodott: itt egy új kapu, ott egy takarosan öltözött leány. Belép a korcsmába, megcsodálja a vadonatúj kármentőt, kéri a pénzt. Megkapja. Vágott kapadohányt teker bele, rágyújt, majd azt mondja a megrökönyödött korcsmárosnak: a bankó hamis volt.

Íme, így állította helyre Sobri József a falu likviditását. Mindazonáltal érdemes elgondolkodni néhány egyéb dolgon is. Például azon, mi lett volna, ha a korcsmáros a szomszéd faluba viszi a bankót egy régi adósságát törleszteni. Vagy az asztalos úgy dönt, hogy ő most a jövőjére gondol, takarékoskodni fog, és bevarrja a bankót a párnacihába. Mi lett volna, ha az asztalos kapu helyett új szerszámokat vásárol a pénzből, a kovács pedig nem kelengyét vesz, hanem új üllőt és fújtatót a régiek mellé, a visszatérő Sobri József pedig két új ezrest hagy a korcsmárosnál, mert megint meg akarja látogatni egyetlen (?) szerelmét, Répa Rozáliát.

Reakció

Érdekes figyelni, kire hogyan hat a válság és a recesszió, és ki hogyan reagál. Egy belgiumi üzleti iskola értékesítési vezetőjével beszélgettem tegnap. Mire számít, kérdeztem, milyenek a toborzási adatok. A diplomás programok iránt nő az érdeklődés, mondta. Depresszió idején így szokott lenni. Többen akarnak tanulni, meg jobban rá is érnek, mivel nincs annyi jó állás. A rövid programoknál fordított a helyzet: a vállalatok takarékoskodnak a költségekkel, kevesebb jut tréningekre, kihelyezett programokra.

Itt van előttem az OECD Graduate Management Admission Council-jának grafikonja a GDP növekedéséről és az MBA programok résztvevőiről. A görbék ellentétesen mozognak. 2001-ben és 2002-ben kicsi volt a gazdasági növekedés, az MBA programokra viszont többen jelentkeztek. Aztán beindult a gazdaság motorja, mire lelassult a növekedés a másoddiplomás üzleti programokon.

Nézzünk át egy pillanatra a személyi számítógépek piacára. Az IDC szerint idén a harmadik negyedévben 5% körül volt a növekedés az előző év azonos időszakához képest. A negyedik negyedévre azonban már mínusz 1%-ot, azaz csökkenést jósolnak. Pont karácsonyra. Ez nem meglepő. A számítógép-vásárlás halasztható beruházás. Nekem is van gépem, neked is van géped, neki is van gépe. Az én gépem is bírja még legalább egy évig, a tied is, az övé is. A váltás nem sürgős. Ha takarékoskodni kell, ezen lehet. Olyan, mint autó meg a lakásfelújítás. A piaci jelentésekből azt is látom, hogy a gyártók masszív árcsökkentésekkel reagálnak.    

Bond

Film: A kvantum csendje, vagy A Kvantum csendje, attól függően, hogy melyik műsort nézem.

Egy korábbi blogbejegyzésben, az előző rész kapcsán már kifejtettem, hogy ez a Bond már nem az a Bond. Nem arisztokrata, elvesztette a humorát. Nem kastélyból jött, hanem az utcáról. Szeme egy kóbor kutyáé: kiégett, fáradt, éhes, gyanakvó. Posztmodern lett. Nevelést nem kapott, csak kiképzést és idomítást. Zacskóból ebédel, ünnepnapokon gyorsbüfében. Nem jár a klubba, borongós délutánonként nem a Times-ot olvassa, hanem valami képregényt, legjobb esetben valamilyen brazil író álirodalmi globális bestsellerét. Trikóban nyomkodja a távirányító gombját. Oda csapódik, ahol befogadják. Tele van indulattal, alig tudja fegyelmezni magát. Hol agresszív, hol érzelgős. Csapzott, inge koszos, vérző orrát kézzel törli.

Egyedül van. Gazdái közérdekre hivatkozva gengszterekkel szövetkeznek. Ellenfelei minden hatalmuk ellenére jelentéktelen figurák. Semmi űrprogram, semmi fantázia, semmi elegancia. Nyers erőszak. Ők is posztmodernek lettek. Zöld celofánba csomagolnak gátlástalan üzleti érdeket. Egyszerűen el akarják zárni a vízcsapot. Buták ahhoz, hogy megtalálják Bond igazi gyengéjét.

A nők? A nők is posztmodernek. Hol van már Ursula, hol van Kim, hol van Halle? Semmi flört, évődés, udvarlás, hódítás. Mint akik most léptek ki valamilyen sztárkereső műsorból és indulnak a plasztikai sebészhez. Jönnek, mennek eltűnnek. Dekoratívak, de nem érdemes emlékezni rájuk.

A technika is posztmodern: kiveszett belőle a humor, nincs kikacsintás, nincs Q.

A filmnek van egy gyengéje, ami a Bond-műfajban megbocsáthatatlan: unalmas. A verekedések agresszivitása rossz Tom Cruise-filmeket idéz. „El se mentem” - mondja a végén Bond M-nek. Pedig elment. Mit jelent ez az odavetett mondat? Talán azt, hogy visszajön?    

Eltér

Gazdaságpolitikai-pénzügyi konferencia a CEBC szervezésében. Politikai és szakértői vélemények párhuzamosan, nagy tartalmi eltérésekkel. Ez már így szokott lenni.

Átvilágítás

Ebben a blogban nem szoktam „megint savanyú volt a tej a közértben” típusú bejegyzéseket írni, de most nem állom meg, mert komikumot látok itten és kortünetet.

Levél jött attól a pénzintézettől, ahol jó tíz éve futtatok egy életbiztosítást. Fáradjak be, át akarnak világítani. Terrorizmus… pénzmosás gyanúja… Most nem arról akarok írni, mennyire komikus egy ilyen levél tízévnyi békés együttműködés, személyes látogatás (ők jöttek hozzám), levelezés, ütemes fizetés stb. után. Ezt valószínűleg a szerzője is érzékeli, hiszen az „átvilágítás” szót idézőjelbe tette, utalva arra, hogy nem ők találták ki.

Azt szeretném feljegyezni, hogy levelet most tulajdonképpen nekem kellett volna írni. Kérem szépen… amiket én mostanában a szektorról olvasok… bankmentés, államosítások, közpénz… nagyon megnyugtatna ha… esetleg láthatnék néhány kimutatást, igazolás, dokumentumot… valami átvilágítás félét…

1 - 10 / 18 eredmény megjelenítése.
Tételek oldalanként
Oldal of 2