A Business Week 2005. március 28-i száma címlapsztoriban hoz egy cikket az amerikai Hackensack Egyetem kórházáról. Ez az intézmény a Medicare egészségbiztosítási program egyik tesztkórháza. 1998 óta mintegy 72 millió dollárt költött informatikai projektekre. A Business Week „digitális kórházként” emlegeti: olyan helyként, amely jól megmutatja, mire képes az informatika az egészségügyben, ha okosan alkalmazzák.
Alkalmazásból akad itt bőven. Hogy csak néhány példát említsünk: a digitális adatbázisba elhelyezett röntgenfelvételeket az orvosak bármelyik számítógépen megnézhetik. A zsebükben minigépeket hordanak, amelyekre bármikor, bárhonnan lehívhatják egy beteg vizsgálati adatait és intézkedhetnek a kezelésről és a gyógyszerezéséről. A nővérek guruló kocsikra szerelt drótnélküli laptopokon rögzítik a páciensek állapotát és ezeken nézik meg az orvosok utasításait. Ha két specialista által felírt különböző gyógyszerek együtt bajt okozhatnak, a rendszer azonnal jelez az érintetteknek. A betegek a kórtermekben interaktív tévéken tájékozódhatnak a betegségükről, a követendő életmódról, a hazatérés utáni teendőikről. A felírt gyógyszereket a raktárban egy robot gyűjti össze a páciensek nevére megcímkézett dobozokba. Még olyan távirányítható, videókonferencia-eszközökkel felszerelt robot is van, amelynek segítségével az orvosok elvileg a világ bármelyik pontjáról meglátogathatják a kórházban tartózkodó pácienseiket. Mindezek mögött a kórház digitális idegrendszere áll.
A sok látványos példa ellenére a cikkben mégsem a technikai ötletek az érdekesek. Ezek hasznára tulajdonképpen bárki rájöhet, aki látogatást tesz egy átlagos hazai kórházban, és azt is tudhatja, hogy technikai megoldás szinte mindenre van. Estére hosszú listát állíthat össze arról, mi mindent lehetne informatikai eszközökkel másképp csinálni. A kérdés inkább az, megtérülnek-e a befektetések, tényleg jobb lesz-e ezektől a betegellátás, a gyógyító munka, és ha igen, hogy lehet őket elfogadtatni.
Nos, az egészségügy azokhoz az ágazatokhoz tartozik, amelyek világszerte lassan fogadják be az infokommunikációs technológia újdonságait. A bankoknál, a kereskedelemben ez sokkal gyorsabban ment. A cikk szerint az USA sem kivétel. A kilencvenes években a szektor termelékenysége csökkent, pont akkor, amikor másoké határozottan emelkedni kezdett. Akadémiai adatok szerint az országban évente hétezer ember hal meg csak azért, mert orvosaik nem tudtak arról, hogy más specialisták miket szedetnek velük, azaz nem volt információjuk.
Arról se feledkezzünk meg, hogy óriási számokról van szó: az egészségügy 15%-át adja az USA gazdaságának. Ha sikerül jobbá, hatékonyabbá, olcsóbbá tenni, az az egész gazdaságra kihat, méghozzá igen nagy mértékben. Bush legfőbb egészségügyi szakértője szerint technológiai beruházásokkal mintegy 6%-ot lehetne lefaragni a költségekből 2014-ig. Ez 140 milliárd dollár költségmegtakarítást jelentene évente.
A Hackensack mintakórház eredményei imponálóak. A halálozási arány csökkent, a minőség javult, a termelékenység emelkedett. Az elfogadtatási tapasztalatok különösen érdekesek. A lassú, nehezen megtanulható, kényelmetlen, első generációs rendszereket egyszerűen kidobták. A digitalizálási akciókhoz megnyerték az orvosok és a nővérek támogatását. A rendszereket a szokásaikhoz, munkájuk ritmusához, rutinjához igazították, használatukat egyszerűvé és könnyen megtanulhatóvá tették. Semmi kétséget sem hagytak afelől, hogy a gyógyító munka főszereplői változatlanul az orvosok és a nővérek Szerepe van a teljesítmények mérésének és díjazásának is: a Medicare a programjában részt vevő 277 kórháznak nagyobb díjakat fizet, ha a kijelölt területeken javuló eredményeket tudnak felmutatni.
A Hackensack példája azt is mutatja, hogy eredményeket elérni fáradságos és időigényes dolog. A továbblépést számos akadály nehezíti. A kórházak jó része Amerikában sem gazdag, a szűk költségvetésekben a gyógyításhoz szükséges eszközök általában a számítógépek elé kerülnek. Az időről időre felmerülő technikai hibák, lefagyások, szoftverproblémák súlyos következményekkel járhatnak. Az orvosokat egyébként is nehéz „behálózni”, mivel a nagy többségük önállóan, és nem kórházakban dolgozik. Az informatikai kütyük sokukat fárasztják, idegesítik. Ugyanakkor nem ellenségei a fejlődésnek, a többségük hajlandó kísérletezni a technikai újdonságokkal. A technológiának, ha meg akarja őket nyerni, világosan és egyértelműen kell mutatnia: jó vagyok, hasznos vagyok, időt takarítok meg neked, segítek, könnyen megtanulsz és jobb lesz neked tőlem, építem és nem rombolom a személyes kapcsolatodat a betegeiddel. És egyáltalán: mit parancsolsz, édes gazdám?
Magyarország? Jó egészséget kívánok mindenkinek!
