Guest

Vezér 23

2012-02-02T07:59:41Z

A szervezők kérésére megírtam a 23. Vezérigazgató Találkozó témafelvetését. Íme a teljes szöveg:

------------------------------

23. Vezérigazgató Találkozó

TRENDEK SODRÁSÁBAN

A trendekhez való viszonyunk változó és ellentmondásos. Egyfelől szeretjük őket, mert ahol trendeket látunk, úgy érezzük, hogy a világnak az a része kiszámítható, jövője előre jelezhető. Másfelől félünk is tőlük, hiszen a trend valamiféle determináltságot jelent, kényszert, ami csökkenti a szabadságunkat, amihez igazodnunk kell. Trendeket meg lehet lovagolni, fel lehet ülni a hátukra, szörfölni lehet rajtuk, ki lehet használni a kínálkozó lehetőségeket; de a trendek el is sodorhatnak bennünket, elgázolhatnak, átszáguldhatnak rajtunk.

Remény és aggodalom, pálya és kényszerpálya… Hogyan gondolkodjunk a trendekről? Trendek sodrásában… Vagy jobb cím lenne az, hogy Trendek fogságában?

A trend valamilyen szabályosságot jelent. Amikor trendeket keresünk, mintákat keresünk, amelyek megmutatják az események logikáját. Minta azonban sokféle van. Vannak szép, szabályos trendek; tudjuk például, hogy a számítógépek kapacitása tizennyolc hónaponként megduplázódik. Ismerjük a piacok fejlődésének „S” alakú görbéjét, tudjuk, hogy lassú emelkedés után gyors növekedés majd stagnálás, telítődés következik. Más jelenségek ingamozgást mutatnak: minél nagyobb az elmozdulás az egyik irányba, annál nagyobbra számíthatunk a másikba is. Vannak lassú mozgású, lomha trendek, de akadnak olyanok is, amelyek hirtelen viharos sebességre kapcsolnak: az evolúciót revolúció követi.

A trendek gyakran becsapnak bennünket. A fáktól nehéz meglátni az erdőt: előfordul, hogy egy fontos trendet pont azok nem ismernek fel, akik ott állnak a fősodorban. Idézzük csak fel, milyen jövőt jósoltak kiváló szakemberek, sikeres vállalatvezetők, közismert politikusok a telefonnak vagy a számítógépeknek! Sok vállalat tűnt el nyom nélkül a semmiben, mert a vezetőik nem ismerték fel az események logikáját, nem tudtak felszállni az induló vonatra. A trendekhez illúziók tapadnak: könnyen elhisszük például, hogy a múltból ki lehet következtetni a jövőt, elég a grafikonok görbéit meghosszabbítani, de azt is gondolhatjuk, hogy a trendek csak másokra érvényesek, mi kivételek vagyunk. Pszichológusok szerint szemüvegen át nézzük a világot, képességeink, tapasztalataink, hiedelmeink és vágyaink határozzák meg, mit és hogyan látunk meg belőle.

A 23. Vezérigazgató Találkozó programját a trendeknek szenteljük. Megnézzük és megvitatjuk, milyen mintákat, törvényszerűségeket, fejlődési vonalakat fedezhetünk fel a gazdaságban, a társadalomban, a politikában, a tudományban és a technológiában, mi lehet a fejlődés iránya. Ismert szakemberektől kérdezzük meg, ők mihez igazodnak, mit tartanak fontosnak, mi a kedvenc trendjük, modelljük, világmagyarázatuk, milyen lóra tesznek, mitől félnek és mi elől próbálnak kitérni. Hagyományainkhoz híven a közönség aktív közreműködésére is számítunk!

Várakozás

2012-02-01T07:49:13Z

A lapok már azt találgatják, milyen teljesítményt fog nyújtani a Facebook a tőzsdén. Ma reggel megnéztem a Googel, a Groupon és a Zynga piaci adatait. A helyzetet csendes stagnálásként jellemezném. Vajon mit hoz majd a Facebook megjelenése? A működésére vonatkozó mutatók kétségtelenül impozánsak: 800 millió felhasználó fejenként átlagosan 130 baráttal, 40 milliárd(!!!) megosztott tartalmi tétel naponta, 70 nyelv az oldalakon, hét-nyolc milliárd dollárnyi várható bevétel az idén… Mit szól ehhez a piac?

Gombamód

2012-01-31T08:22:54Z

Feljegyeztem néhány friss, a sajtóban megjelent adatot az iPad piacról.

A Forrester szerint a vállalatok idén 10 milliárd dollárért fognak vásárolni ilyen gépeket, jövőre pedig 16 milliárdért. Vállalkozási vonalon az egyik legforróbb terület az iPadra írt üzleti alkalmazásoké lesz; a fejlesztők gombamód szaporodnak, az egyik legnépszerűbb alkalmazás a Quickoffice.

Szerte a nagyvilágban körülbelül 300.000 ügynök (orvoslátogató) foglalkozik gyógyszerek értékesítéssel, közülük már nagyjából húszezernek van Apple táblagépe. Valószínűleg sokkal többnek lesz, mivel elfoglalt, menő orvosoktól az ügynökök gyakran csak másodperceket kapnak, ilyen helyzetben egy lomha laptop nem versenyképes

Játszma

2012-01-30T06:52:37Z

Új Színház: Don Carlos. A nézőtéri lámpák még égnek, a mobiltelefonok még villognak, amikor tucatnyi fekete ruhás ember jelenik meg a színpadon. Előre jönnek, mereven nézik a közönséget. A színpadot nagy, fekete, görgőkre szerelt tömbök uralják. A fekete ruhások tologatják őket, hol fal, hol börtön, hol gyóntatófülke lesz belőlük. A szereplők közöttük mozognak, valahogy úgy, mint ha labirintusba zárt egerek lennének, amiben a falakat időről időre átrendezi valaki, szándékainak megfelelően teremte mozgásteret, vagy inkább kényszerpályát királynak, királynőnek, infánsnak, márkinak, nemeseknek és szolgáknak. Neki arra kell menniük, ahol út nyílik a labirintusban, a görgő oszlopok néha egyszerűen sodorják, terelik őket.

A hatalom magányossága, szerelem, ármány, lázadás, politika… A színpadon hatalmi, szerelmi és féltékenységi dráma folyik, nehezen követhető eseményekkel. Bonyolult játszma, rendkívüli tétekkel, ellentmondásos figurákkal. Közben sejteni lehet, hogy nem ők az igazi főszereplők, hanem azok a fekete tömbök és az azokat mozgató kezek. A végén, amikor megjelenik a főinkvizítor és felzárkóznak hozzá a fekete ruhások, ez még világosabbá válik. A kérdés viszont ott marad a levegőben: ki ez az ember, ez a rejtélyes, színészkedő, kifürkészhetetlen alak, és kik azok ott mögötte, akik fekete öltönyben bezárják a falat az utolsó jelenetben?

Bányászverseny

2012-01-27T10:02:18Z

Miután egy újságban találkoztam a nevükkel, bóklásztam egy kicsit a Kaggle honlapján. A modell ismerős, nem ők találták ki. Tulajdonképpen az elektronikus kereskedelem egy sajátos változatáról van szó, hiszen ők is arra vállalkoznak, hogy összehozzák a keresletet a kínálattal, vagyis közvetítenek, a kereskedő pedig nem más, mint közvetítő. Mindezt az interneten teszik, tehát amit csinálnak, az elektronikus kereskedelem.

A modell tehát ismerős, a témában kicsit járatosabbaknak nyilván azonnal az InnoCentive neve ugrik be, különösen azoknak, akik olvastak róla Don Tapscott magyarul is megjelent Wikinómiájában. Az InnoCentive olyan ügyfeleket keres, akiknek valamilyen tudományos-szakértői probléma megoldására van szükségük, és ezt a keresletet összehozza a szakértők globális kínálatával. Kiteszi az adott problémát a honlapjára, közli, hogy milyen díjat hajlandó fizetni a problémagazda a megoldásért, majd megindul a verseny: kutatók, tudósok és mindenféle szakemberek regisztrálnak, produkálnak valamit és várják az eredményt. Azt is mondhatnánk, hogy a problémamegoldás outsourcingja ez, internetes támogatással, ahol a közvetítő (mondjuk így: a megoldás-kereskedő) az InnoCentive.

A Kaggle tulajdonképpen ennek a modellnek egyfajta szakosodott változata. Adatelemezési, adatbányászati problémák megoldására szakosodnak. A tipikus megrendelőnek van valamilyen (többnyire jó nagy) adatbázisa, és ebből szeretne valamit megtudni. Az esetek többségében arra kíváncsi, megjósolható-e ezekből az adatokból a jövő (például az, hogy a következő hónapban hányan fognak piros, kamaszméretű biciklit vásárolni színre fújt sárhányóval Balmazújvárosban), vagyis mi a legjobb matematikai statisztikai előrejelzési modell. Az eljárás azonos a fentebb leírtakkal: probléma a kitűzött díjjal együtt ki az internetre, a világ adatbányászai rámozdulnak a lehetőségre, beküldik a megoldásaikat, a győztes viszi a pénzt, a közvetítő pedig – gondolom – megkapja a maga kereskedői díját.

A kereseti oldalon már egy sor nagy név akad (Ford, Deloitte, Microsoft stb.), a kínálati oldalon pedig már nagyjából 25 ezren mutatták meg magukat, köztük több ezer doktorandusz a világ minden tájáról. 10 ezer dolláros díj is volt már, ami nem rossz pénz: tessék csak belegondolni, mekkora ösztöndíjat kap egy magyar PhD hallgató.

A Kaggle-modell tanulságos: azt mutatja, hogy az adatelemzés és az adatbányászat nem lokális, hanem globális tevékenységek, piacuk nem helyi, hanem nemzetközi, határtalan.

Angyalok

2012-01-26T08:32:50Z

Új, vállalkozási és innovációs témájú, nyitott, esti kerekasztal-sorozatot indítottunk el tegnap este az iskolában. Az első rendezvény az üzleti angyalok szerepével és tevékenységével foglalkozott. Négy angyal-befektető ült az asztalnál: Straub Elek, Simó György, Baranyai Gábor és Maász Dávid. Jómagam a beszélgetés moderátoraként a témához kapcsolódó fontosabb kérdésekről, valamint a hazai kockázati befektetések általános helyzetéről tartottam rövid bevezető előadást Karsai Judit nemrég publikált tanulmányának felhasználásával (Közgazdasági Szemle, 2011. október).

Zümmm...

2012-01-24T08:16:02Z

Tegnap egy iskolai megbeszélésen felmerült egyes tantermek átrendezésének terve. A mintát a Harvard Business School új kaptár-termei szolgáltatnák. Ezekben nem a hagyományos U alakban ülnek a hallgatók, hanem kisebb, változatos módon elrendezett, rugalmasan átalakítható „rekeszekben”, amelyeket tulajdonképpen kis „műhelyek”, mindenféle kreativitást serkentő eszközökkel felszerelve, természetesen erős informatikai támogatással. Megjelenésükből látható, hogy egyre jobban elmosódik a határvonal az oktatás és a gyakorlati munka között, a tanteremben az alkotó tevékenység válik fontossá, az oktatás több korábbi megszokott eleme pedig kivonul a tanteremből és átmegy az internetre.

Tankönyv

2012-01-23T07:43:11Z

Pár napja az iPadem megkérdezte, nincs-e kedvem operációs rendszert frissíteni. Legyen! - mondtam, és egyben azt is kipróbáltam, hogyan kell PC-re töltött iTunes szoftverrel szinkronizálni. Az eljárást nem mondanám nagyon barátságosnak, de végül (kis veszteséggel) minden sikerült, legközelebb remélhetőleg már egyáltalán nem lesz gond.

A jelek szerint éppen időben modernizáltam, mivel az Apple belevágott egy nagyszabású oktatási akcióba, amit én élénk érdeklődéssel figyelek. Tegnap például fekete-fehérben megnéztem egy régi matekórát a függvényekről az MIT videóraktárából. Letöltöttem egy új interaktív biológia-tankönyvet is. Valami nem stimmel vele (szerencsére ingyen van, nyilván beetetésnek), valószínűleg újra le kell majd töltenem, de mindenesetre érdekes nézni, ahogy a képek tapintásra filmekké változnak benne, a kromoszómák forogni kezdenek, a hangyák nyüzsögnek, az évszakok váltakoznak a fényképeken, a fejezetek végén pedig a gép mindenáron tesztelni akarja a tudásomat, online, azonnali javítással. Azt sem tartom kizártnak, hogy az eredményeket fellövi a felhőbe, ahol nagyszabású statisztikai elemzések készülnek majd a nebulók tudásáról, a tanulás hatékonyságáról. Engem biztosan lusta dögnek tartanak majd, mert egyszerűen átsiklottam a tesztek felett.

Az MBAs vállalkozási kurzusok hallgatóinak az első foglalkozáson, amikor vállalkozási ötletekről beszélünk, le szoktam játszani egy filmet, ami a Wired magazin iPados változatáról készült, majd megkérdezem: mi lenne, ha a látott megoldásokat tankönyvekre alkalmaznánk? Kinek milyen vállalkozási ötletek jutnak erről az eszébe? Most meglátjuk majd, hogyan csinálja az Apple.

Mindenestre gyakori vendége leszek az iTunes U(niversity) osztályának, ami amúgy már most tele van vállalkozási tananyagokkal: Oxford, Stanford, Yale…

Lassulás lesz, emberek!

2012-01-19T08:53:19Z

Friss adatok a sajtóból, feljegyzem ide őket a krónika kedvéért: a Gartner szerint 2012-ben 3,7%-kal fognak nőni az IT kiadások világszerte (global spening on IT). Ez nagyjából feleannyi, mint 2011-ben. A kép összetett, Nyugat-Európában például 0,7%-os csökkenést várnak.

A hírekből az is kivehető, hogyan fogják vissza várható forgalmuk nagyságát egyes vezető IT cégek.

Blokád

2012-01-17T09:03:19Z

Anna Reid: Leningrad. Vaskos könyv, jegyzetekkel, fényképekkel együtt közel ötszáz oldal. Szerzője Oxfordban végzett jogász, sokat utazott, már írt egy könyvet Szibériáról és egy másikat Ukrajnáról.

Ez a mostani Leningrád második világháborús ostromáról és blokádjáról szól. A nagy hadmozdulatokat is tárgyalja, de igazából az emberekkel foglalkozik, Leningrád lakosaival. Közülük a háború előtti három és fél millióból körülbelül hétszázötvenezren pusztultak el a blokád alatt, de ez csak becslés, a pontos számot senki sem tudja; valószínűleg inkább többen, mint kevesebben.

Mi történik az emberekkel, ha egy ellenséges és kegyetlen hadserek veszi körül a városukat, éjjel-nappal ágyúznak és bombáznak, élelem nincs, fűtés nincs? 1941 tele különösen hideg volt, mínusz harmincat is mutatott a hőmérő. Mi történik az emberekkel, ha a halál mindennapos, sőt minden perces eseménnyé válik, ha halottak fekszenek hetekig a szomszéd szobában, az utcán, a buszmegállóban, ha halottak bukkannak elő mindenfelé az olvadó hóból? Hogyan gondolkodik és viselkedik az az ember, aki napokig nem jut élelemhez, rokonait, barátait, kollegáit egymás után veszíti el, lakását keresztülfúrta egy bomba, aki, ha elindul valahová, sohasem tudhatja, hogy megérkezik-e?

Az összegyűjtött visszaemlékezéseket olvasva felmerül a kérdés: mit lehet ezekből a borzalmakból egyáltalán visszaadni? Milyen esélyei vannak annak, aki krónikásnak jelentkezik? Mit lehet megtudni azokról, akik nem írtak semmiféle visszaemlékezést, akikkel nem lehet beszélni? Miről lehet ítéletet mondani, mit lehet elítélni és mit kell elfogadni?

Rendkívüli vállalkozás ez egy oxfordi jogásztól, akinek valószínűleg saját előítéleteit is le kellett győznie.

Megkezdődött

2012-01-16T08:08:59Z

Vasárnap új vállalkozási kurzust indítottam az iskola MBA-s hallgatóival, szám szerint az ötödiket. A korábban kidolgozott általános tanrendet és módszertant megtartottam. A tegnapi első foglalkozás végén, az eddigi gyakorlatnak megfelelően, ismét a „sajtótájékoztatós” helyzetgyakorlatot játszottuk el: egy meghívott gyakorló vállalkozó elképzelt sajtótájékoztató keretében bemutatja önmagát és a vállalkozását (vagy vállalkozásait), majd a hallgatók a Psychology Today, illetve a BusinessWeek „újságírójaiként” kérdéseket tehetnek föl a személyiségével, céljaival, üzleti filozófiájával és gyakorlatával kapcsolatban.

E játékhoz olyan vállalkozóra van szükség, aki még viszonylag kezdő a pályán, nem kell attól félni, hogy valamilyen begyakorolt marketingszöveget fog leadni, nyitott, vitatkozó kedvű, sikereiről és botlásairól egyaránt szívesen beszél, örömmel veszi a kritikát és a javaslatokat. Ez alkalommal a Gipszkorszakra és annak vezetőjére, Vajda Zoltánra esett a választásom. Jó döntés volt. Véletlenül bukkantam rájuk, amikor karácsony táján a Gozsdu-udvar vásáros bódéi között sétáltam.

A kurzuson van egy másik fontos újítás is: üzleti tervezési csapatmunkák keretében megpróbálunk együtt dolgozni a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem design szakos hallgatóival. A javasolt projektek érdekesek, meglátjuk, mi lesz belőlük.

A közgazdaságtudomány hosszú farka

2012-01-13T08:28:15Z

Van egy érdekes cikk a The Economist december 31-i számában a közgazdaságtan irányzatairól és a bennük foglalt világmagyarázatokról, amelyek nyilván az alapot jelentik az egyes iskolák hívei által ajánlott gazdaságpolitikákhoz.

Az irányzatok tartalmáról nem akarok most szólni; az igazság az, hogy nem is tudnék. A cikknek van azonban egy másik érdekessége is. Bevezetőjében bemutatja, milyen szerepet játszik a blogolás egyes irányzatok fejlődésében, különös tekintettel a főáramtól (sznoboknak: mainstream) eltérő gondolkodásúakra.

Kétségtelen tény, hogy a közelmúltban a tudomány nagy nevei kezdtek el blogolni, felismerve a Web 2.0 képességeit és hasznosságát. Egy nagy névtől kapott linknek lassan ugyanolyan jelentősége lesz, mint egy referált lapban megjelent hivatkozásnak. A blogok elősegítik az új irányzatok megjelenését és szárba szökkenését.

Tulajdonképpen itt is a „hosszú farok” jelenséget figyelhetjük meg: egy-egy kisebb irányzat hívei a Web 2.0 világában egymásra találnak, összerendeződnek, láthatóvá válnak. Nevezzük el tehát ezt a jelenséget a közgazdaságtudomány hosszú farkának.

Brynjolfsson és McAfee

2012-01-11T09:15:44Z

Vegyük az Amerikai Egyesült Államokat és nézzük meg, mekkora GDP-t produkáltak 1995-ben! Utána számítsuk ki, hány kereskedő („sales and related occupations”) jutott egymillió dollárnyi GDP-re. Ez a szám akkor 2,08 fő volt.

Számítsuk ki ugyanezt a mutatót 2002-re is. Az eredmény: 1,79.

Ezeket a számokat Erik Brynjolfsson (MIT) és Andrew McAfee professzorok új könyvében találtam, amelyből néhány fejezetet lehozott a The Atlantic folyóirat. A szerzők szerint a csökkenést (ugyanannyi GDP-hez kevesebb kereskedő kell) a technológiai fejlődés magyarázza, legalábbis részben. Mit hozott a technológiai fejlődés? Önkiszolgáló rendszereket, automatákat, internetes keresését és tanácsadást, virtuális asszisztenseket, online kampányokat és persze az elektronikus kereskedelmet úgy általában. Az elektronikus kereskedelem szépen fejlődik, az internetes boltokban egyre többen és egyre szívesebben vásárolnak. Ez jó, mondják a professzorok, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a modern technológiával beoltott kereskedelem kevesebb munkahelyet termel, mint korábban. Mi több, ha a GDP csak lassan vagy egyáltalán nem nő, a kereskedelmi munkahelyek száma csökken.

A The Atlanticban megjelent fejezetekben a közismert szerzők a technológiai fejlődés társadalmi következményeivel foglalkoznak. Lényegében az érdekli őket, hogy kik a fejlődés nyertesei és vesztesei abszolút és relatív értelemben. Négy fontos jelenségre hívják fel a figyelmet:

(1) A foglalkoztatottság és a bérek szempontjából a technológiai fejlődés (szerkezeti hatások mellett) a magasabb képzettségű munkavállalóknak kedvez. A bemutatott statisztika szerint a képzettségi bérolló egyre szélesebbre nyílik, az alacsony végzettségűek (értsd középiskola vagy az alatt) abszolút értelemben is vesztesnek számítanak: kevesebbet keresnek, mint a hatvanas-hetvenes években.

(2) A technológiai fejlődés a gazdagoknak kedvez. A gazdagabbak jövedelme sokkal gyorsabban növekszik, mint a szegényeké, a gazdagok között pedig a leggazdagabbak helyzete a legjobb ebből a szempontból.

(3) A technológiai fejlődés a sztároknak, mi több, a szupersztároknak kedvez a többiekkel szemben. Mivel a terjeszkedés könnyebbé vált (és ez különösen igaz a digitalizált termékek és szolgáltatások piacára) egyre több iparágban jelennek meg domináns játékosok, akik sokkal gyorsabban fejlődnek és gazdagodnak a többieknél.

(4) A technológiai fejlődés a tőkének kedvez a munkával szemben. Miközben a munkanélküliség gyakorlatilag stagnál, a vállalati műszaki beruházások nőnek, a vállalati profitok soha nem látott magasságokba emelkednek. A tortából több jut a tőkének és kevesebb a munkának.

A munkavállalók vesztésre állnak a gépekkel szemben – vonják le a következtetést a professzorok. Veszélyes társadalmi feszültségek halmozódnak fel. A problémát az okozza, mondják, hogy a technológiai fejlődés által előidézett változások túlságosan gyorsak, az emberek és az intézmények világa nem tud ilyen sebesen alkalmazkodni. Régen, ha az egyik iparág munkahelyeket veszített, a munkavállalókat felszívta egy másik. Most erre sokkal kevésbé lehet számítani.

Link

2012-01-10T08:01:27Z

Eszmefuttatás az ITBusiness publicisztika-rovatában.

Színház. Igazi.

2012-01-09T08:18:59Z

Katona József Színház: Cigányok.

„A mai magyar színházak kényszerpályán mozognak, és ezért túlnyomó többségük ugyanazt a metódust kénytelen követni, amelyet a hollywoodi szuperprodukciók: egyszerű vonalvezetésű, szentimentális történetek, minél ismertebb sztárok, könnyen fogyasztható erkölcsi tanulságok és minél sokszínűbb kiegészítő szolgáltatások (képeslapok, pólók, egyéb termékek)” – írja Schilling Árpád az ÉS január 6-i számában. Minden bizonnyal igaza van, és ez az adott helyzetben aligha lehetne másképp.

Éppen ezért jó látni, hogy van, aki szembe úszik az árral. A Cigányok a legcsekélyebb értelemben sem egyszerű vonalvezetésű, a legkevésbé sem szentimentális, erköcsi tanulsága nagyon is van, de egyáltalán nem könnyen fogyasztható.

Az elejét Tersánszky írta, akinek az alakját néhány finom utalással (ruhadarab, idézet) fel is idézik a színpadon. A végét Grecsó Krisztián jegyzi. Egy Molotov-koktél és egy lövés az első felvonás végén a mába röpít bennünket, egy mai történetbe, amire minden bizonnyal mindenki ráismer, aki olvas újságot és belenéz néha a televíziós híradókba. Az addig viszonylag egyes vonalú és tiszta képletű történetet elárasztja a köd. A színpadon peregnek az események, miközben sűrű homály fedi, hogy mi is történik tulajdonképpen.

Csupa ismerős alak, meghökkentő pontossággal kidolgozva az utolsó mozdulatig és ruhadarabig. Csupa rejtélyes ember. Nincs senki, akivel azonosulni lehetne. Senki sincs az igazság birtokában. Mindenki kiismerhetetlen, ellentmondásos, bi-, sőt multipoláris. Az igazsághoz nem jutunk közelebb egy tapodtat sem, minden repedés tovább mélyül, minden ellentét végletesen kifeszül. Kiút sehol. Vagy talán annak a kimondásával kezdődik a kiút, hogy igen, ez ilyen.

Jó látni, hogy van még színház, van még társulat Budapesten.

Egy kis marketing

2012-01-06T11:50:55Z

Rögzítsük a száraz tényeket! Január negyedikén felmentem a honlapjukra és megkérdeztem, kapható-e.

Kapható, válaszolta készségesen a számítógép valahol a felhőben, és hozzátette: ha most megrendelem, szerinte tizedikén le is szállítják, de majd kapok értesítést, hogy pontosan melyik napon.

Megrendeltem. Rövidesen megjött a válasz: kilencedikén megkapom.

Ötödikén már a kezemben volt.

Erre mondják ebkörökben: Vaúúú!!!

Tölcsért csinálok a...

2012-01-05T07:57:47Z

A téli szemeszterben két vállalkozási kurzusom is lesz az iskola MBA programján. Az első január közepén indul, a második február legvégén. Már összeraktam a tematikákat, a példák és a vendégek listáját. A koncepció nem változott: az idő java részét vállalkozási ötletek kidolgozásával és értékelésével fogjuk tölteni, az utóbbit három fázisba szervezve, vagyis három szűrőt építünk be a „tölcsérbe”.

A szűrés módszere sohasem tökéletes, mindig lehet fejleszteni rajta valamit. Most találtam ehhez egy könyvet, Christian Terwiesch (Wharton) és Karl T. Ulrich (szintén Wharton) írta, Innovation Tournaments a címe. Arról szól, hogyan, milyen módszerekkel lehet sok innovációs ötletet előállítani, majd hogyan lehet kismillió ötletből kiválogatni a legjobbakat.

Szószátyár könyv, sok benne az ismétlés, de hasznos: sok ötletet merítettem belőle, a probléma inkább az, miként lehet mindezt egy kurzus adott időkeretébe beszorítani.

Viagra feketén

2012-01-04T08:31:23Z

„A spam gazdaságtana”. Sznoboknak: „The Economics of Spam”. Érdekes lenne ezzel a címmel doktori értekezést írni.

Miért is ne? A spam élt, él és élni fog.

A munkahelyi szűrőnk elég jól működik, de azért néhány kéretlen levél átjut a szögesdróton. Személyes megfigyelés: többségük ügyes phishing-akció eszköze, vagyis valaki valamilyen személyes információt szeretne tőlem megszerezni, miközben általam ismert személynek vagy intézménynek (például a bankomnak) álcázza magát. A megoldások néha kifejezetten szellemesek, gyűjteni kellene őket.

Szóval doktori disszertáció a spam-gazdaságról. Ha a témákat elbíráló egyetemi bizottság kifogást emelne, két vezető amerikai egyetem kutatóinak munkásságára hivatkoznék példaként: ha ők igen, én miért ne? Eredményeikből nemrég (december 12.) közölt válogatást a BusinessWeek. A spamot üzleti vállalkozásként kezelték, ami logikus, hiszen az spamelés befektetés (munka + pénz), értelme akkor van, ha megtérül. A kutatók a gyógyszerek elektronikus kereskedelmét választották ki vizsgálati terepnek. 365.395.278 spam-linknek eredtek a nyomába. Ezek a linkek 69.002 honlaphoz vezettek. E webhelyek mögött 45 kereskedőt találtak, ezeknek nagyjából a fele a jelek szerint orosz.

A kutatók 200 próbavásárlást is végeztek véletlenszerűen kiválasztott árusoknál. Az árut az esetek több mint 90%-ában leszállították. Pontosabban: szállítottak valamit, ami úgy nézett ki, mint amit megrendeltek. (Más kérdés, hogy egy pirulában ténylegesen mi van.)

A mintában 20 olyan bankot is találtak, amelyek a kártyás fizetések lebonyolítására vállalkoztak.

Formáját tekintve klasszikus elektronikus kereskedelem ez, csak éppen fekete, több szempontból is az. De mit vesznek a népek spames gyógyszerkereskedőktől? Az adatok szerint leginkább potencianövelő szereket (pl. Viagrát vagy ál-Viagrát). ezek teszik ki a forgalom több mint felét. A maradék piacon antibiotikumok, fogyasztószerek, nyugtatók és más labdacsok osztoznak.

Mekkora lehet a piac? Nos, a kutatók szerint az amerikaiak 12%-a vásárolt már spames kereskedőnél, a konverziós rátájuk pedig sokkal magasabb például a franciákénál. A kereskedelmet jól szervezett ügyfélszolgálatok támogatják, amelyek a kutatók megállapítása szerint „gyakran jobbak, mint a legális kereskedőké”. Vagyis: a fekete kereskedelem nem feltétlenül rossz kereskedelem, sőt, akár tanulni is lehet tőle. Mindazonáltal valószínűleg nem az ügyfélszolgálat teszi vonzóvá: egy „fekete Viagra” ára töredéke az eredetiének. (Figyelem: a Pfizer szerint a fekete Viagrák nem valódiak, és kifejezetten károsak is lehetnek.)

Tanulság: nagy számok ezek, a gazdaság számottevő méretű szeletéről van szó. Tanulmányozásra érdemes. Mindazonáltal nem árt az óvatosság.

Törésvonal

2012-01-03T09:14:31Z

Csaplár Vilmos: A magyarok az államalapítástól a 2010-es választásokig. Az a benyomásom, ezt a könyvet a szerző nem tervezte meg előre, nem készített hozzá vázlatot, vagy igen, de aztán nem igazodott ahhoz, hanem szabadon írt, amiről éppen kedve tartotta. Ha valamit érdekesnek talált, többet írt róla, alaposabban körüljárta.

A műfaj és a stílus a szépirodalom és a szakfolyóiratok „ez ezt mondta, az azt mondta” világa között ingadozik. A téma – ahogy a cím mutatja – a magyarok története a honfoglalástól napjainkig. Csaplár szerint ez a történet determinált: az események egy századokkal ezelőtt kialakult törésvonalhoz igazodnak. Ez a törésvonal jelenik meg újra és újra a magyar történelemben, hol nyíltan, szakadékká mélyülve, hol rejtve, álcázva. Betemetni még senkinek sem sikerült, minden ilyen kísérlet után magára talál: új formában, de a régi tartalommal bukkant elő.

A szereplők némi tévelygés után ehhez a vonalhoz igazodnak. A vonal szerepeket jelöl ki, és ha azokban éppen nincs senki, akkor vákuumként beléjük szippant valakit, betöltött szerep pedig megteremti a maga ellenpárját a szakadék másik oldalán. Néha nem lehet pontosan tudni, ki melyik oldalon áll, de a kép idővel tisztulni kezd, hogy aztán mindenféle történelmi események hatására újra összezavarodjon. A történelem mémek harca, üzeni a könyv, a mémek pedig szívósak, élni akarnak, életteret keresnek maguknak, uralkodni vágynak.

Sajátos megközelítés ez, de érdekes. Csaplárnak abban minden bizonnyal igaza van, hogy a rendszerváltás története még nincs kellő alapossággal megírva és megmagyarázva, nagyon sok a homály, félő, hogy minden más, mint aminek látszik, balra van a jobb, jobbra van a bal, fent van a lent és lent van a fent; az álcázás és a mellébeszélés valóságos nemzeti sporttá vált.

Ki oszlatja el a ködöt? Adósunk ezzel a történettudomány, de adósunk a szépirodalom, a film és a színpad is. Lehet, hogy évtizedekig azok is maradnak. E kérdés tekintetében egyáltalán nem vagyok optimista.

Garas

2012-01-01T16:36:22Z

Garas Dezső elment. Valószínűleg a Két félidő a pokolban című filmben találkoztam vele először, egy füstös falusi moziban, amikor a mozizás még közösségi élmény volt. Másnap már mindenki tudta a nevét.